Szent Özséb az első észak-itáliai főpásztor, akiről biztos adataink vannak. Szardíniában született, majd Rómában nevelkedett. 345-ben választották meg Vercelli püspökévé, mivel nagy megbecsülésnek örvendett. Buzgón evangelizálta a térség nagy többségében még pogány lakóit, majd monasztikus példára papi közösséget alapított, amelyből számos fontos szent került ki. Mivel szembeszállt a császár ariánusokat támogató politikájával, száműzetést szenvedett és öt évig távol volt püspöki székhelyétől. Ennek ellenére soha nem tagadta meg hitét, Jézus teljes istenségét, amelyet a niceai zsinat határozott meg.

Száműzetése során azonban levélben tartotta a kapcsolatot Piemont tartomány híveivel, majd visszatérése után még 10 éven át szolgálhatta közösségét 371-ben bekövetkezett haláláig.

Szent Özséb ránk maradt leveleiből kitűnik, hogy mély szeretetkapcsolat fűzte híveihez. Szent Ambrus csodálattal állapította meg róla, hogy a püspök mindenekelőtt szent élete példájával kormányozta egyházmegyéjét. A monasztikus eszménykép, Isten személete hatotta át lelkiségét. Papjait is arra szólította fel, hogy bár a városokban élnek, kövessék a monasztikus rendszabályokat, vagyis osztozzanak a lakosság problémáiban, de szívükben ápolják a végcélt, a mennyei város képét.

Vercelli püspökének működésére rányomta bélyegét ez a monasztikus szemlélet. Arra buzdította híveit, hogy az evilági életet ne tekintsék végleges otthonuknak, hanem vágyakozzanak az eljövendő Városra, a Mennyei Jeruzsálemre, annak tudatában, hogy egyedül Jézus adhat igazi értékeket életünknek. Egész életével azt hirdette, hogy a valódi értékek nem a mindenkori uralkodóktól származnak, hanem egyedül Jézus Krisztustól – mondta a Szentatya, majd hozzátette: Szent Özséb nemcsak városa keresztény lakóival tartotta a kapcsolatot: tekintélye volt az egyházon kívül állók körében is.

forrás: Magyar Kurír