| |
Főpenitenciáriusi levél mindenszentek és halottak napjára.
A közelgő mindenszentek ünnepe és halottak napja méltó lelki
előkészítésére Mauro Piacenza bíboros, az Apostoli Penitenciária
főpenitenciáriusa október 29-én, kedden közzétett levelében a Római
Katolikus Egyház híveihez fordul, teológiai és liturgikus alapot adva a
szentgyónás, a kiengesztelődés szentsége helyes értelmezéséhez és
gyakorlatához.
Piacenza bíboros levele valójában buzdítás, hogy az őszinte és hiteles
szentgyónással a szentek lelki közösségébe kapcsolódjunk, míg a
közbenjáró imádság révén elhunyt szeretteinket Isten kegyelmébe ajánljuk
és ápoljuk a bennünk élő emléküket.
Mit jelent számunkra az Egyház, amikor megvalljuk hitünket? - teszi fel a
kérdést levele elején a bíboros. - A hiteles válasz a teljes Krisztus
Szent Ágoston-i valóságára utal, mely az Egyházat nemcsak földi
valóságában érti, hanem a maga isteni-emberi azonosságában. Az Egyház
mindig Ecclesia de Trinitate, vagyis a Szentháromságból eredő Egyház,
ezért állandóan szem előtt kell tartani a mennyei dimenzióját is, a
szentháromságos Titokkal való kapcsolatában és főként a Fővel, a
Krisztussal való kapcsolatában, mely átöleli egyidejűleg és történetileg
is az összes megváltott testvért, akik már elhagyták ezt a világot.
Az Egyháznak ezt az isteni-emberi valóságát csodálatosan kifejezi a
liturgia, amikor mindenszentek ünnepéhez kapcsolja az elhunyt hívekre
való emlékezést. Ezekben a szent napokban a személyes emlékezés és az
imádság révén arra hívattunk, hogy bőségesen merítsünk a szentáldozás
kifogyhatatlan kincséből, mely különleges sajátosságát mutatja meg a
búcsú valóságában.
Együttműködni a szentmisén való részvétel, a saját imádság, a bűnbánat,
az alamizsna révén és az irgalmasság cselekedetei által a Krisztus által
végbevitt megváltás művében azt jelenti, hogy a kegyelem által és a
saját szabadságunkkal beilleszkedünk magába a Szentháromság művébe, mely
a teremtéstől a végidőkig minden embert a vele való teljes közösségre
hív. A búcsú hasonlóképpen az ,,egész a töredékben", mert benne
foglaltatik a teremtményi, a megváltói és a végidőre vonatkozó távlat
is.
Amikor az Egyház irgalmasságának kincséből merítünk ezekben a napokban a
búcsú kegyes gyakorlatán keresztül, mely ránk és szeretteinkre is
vonatkozhat - írja Mauro Piacenza -, akkor megújítjuk a saját hitünket a
kiengesztelődés szentségén és a szentáldozás kegyelmén keresztül,
melyet illő felkészültséggel, az Egyház hitvallásával együtt, a
Szentatya szándékára ajánlott imádsággal kell végezni. Ezekkel a konkrét
és egyszerű gesztusokkal minden hívő újra megerősítheti az Egyházzal
való teljes közösségét, megújítva az összes lelki és természetfeletti
javak befogadását, melyek azokból erednek.
Ugyanakkor ezen cselekedetek által megerősödik a hitünk is. Amikor a
gyóntatószékben letérdelünk és bűnbánó szívvel megvalljuk bűneinket, az
isteni irgalmasságért fohászkodva, akkor nemcsak a kiengesztelődés
természetfeletti kegyelmét nyerjük el, hanem a hitünk is erősödik, a
kegyelem által és saját szabadságunk személyes használata jegyében.
Éppen ezért menjünk, sőt siessünk a gyóntatófülkébe ezekben a napokban!
Fogadjuk alázattal és áhítattal, örvendezve és nagylelkűen a teljes
búcsú ajándékát és ajánljuk azt a testvéreinknek, akik átlépve az Idő
küszöbét már nem tudnak tenni semmit sem önmagukért, de sokat
befogadhatnak a mi szeretetünkből. A búcsú a szentek közösségében való
hit hatékony és elérhető formája, mely rendkívüli hatékonysággal
emlékeztet arra, hogy emberi cselekedeteinknek természetfölötti értéke
van.
Piacenza bíboros levele megszólítja a gyóntatópapokat is, készséget
várva tőlük. Nagylelkűen hallgassák meg a gyónókat, imájukkal kísérjék
az újjászületés fürdőjében a híveket. Ez a kegyelem esőjét hullatja az
Egyházra és végtelen érdemeket nyer a Magasságbeli trónja előtt. A
gyóntatószékben töltött órák során sokkal több érdemet lehet szerezni,
mint megannyi ,,szervezői összejövetelen".
Ezekben a napokban a gyóntatószékben milyen sok alkalom van a
vigasztalásra és a bátorításra, továbbá mennyi könnyet lehet letörölni,
és mennyi gondviselésszerű alkalom nyílik az örök élet valóságának
megvilágítására! Hogy a megbocsátásra, az irgalmasság műveiben való
gyengédségre serkentsük a híveket, és így megértessük a hétköznapi
zarándoklás értelmét! Teljes szívvel adjuk át magunkat a meghallgatás, a
vigasztalás, az iránymutatás és a megbocsátás szolgálatának! - buzdítja
a papokat levelében a pápa főpenitenciáriusa.
Ezek a napok szolgálják a hiteles lelki megújulást, hitünk igazságának
felfedezését az egyszerű cselekedetekben, melyekre a spirituális
hagyomány ösztönöz, mindig nyitott szívvel a Szentlélek kegyelme felé,
mely bőséges gyümölcsöt terem az Egyház életében és a világ javára. A
Boldogságos Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja, minden szentek Királynéja,
a Mennyország Kapuja támogassa a papok szolgálatát, legyen
kegyelemközvetítő a hívek szíve felé, és szószólóként esdje ki a
paradicsomba jutás felbecsülhetetlen ajándékát minden testvérünknek. Az ő
boldogságuk a mi boldogságunk! - zárul Mauro Piacenza bíboros, az
Apostoli Penitenciária főpenitenciáriusának mindenszentek ünnepére és
halottak napjára írt levele.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír 2019. október 29. |
Kommentáld!