Az Emmánuel Közösség nevében Péri Márton köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt, majd Varjas Adrienn vezetésével néhány dicsőítő dal eléneklésével hangolódhattak rá a résztvevők az előadásra.

„Szent Pál apostol mondja, ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. Igaz ez a járvány napjaira is. Ne engedjük, hogy csak üres időszak legyen, ne csak a végét várjuk, hanem engedjük, hogy az Úristen ezáltal is alakítson és neveljen” – kezdte előadását Székely János püspök.

Gyakran hallunk a Szentírásban és az Egyház tanításában is az idők jeleiről.

Jézus arra ösztönzi a tanítványokat, hogy ismerjék fel „az idők közepét”, azt az időszakot, amikor az örök Isten belép a világba.

 

A II. vatikáni zsinat szerint „az idők jelei” azt jelenti, hogy minden korban vizsgáljuk meg, merre vezet a Szentlélek, mi a mi küldetésünk. A tanítványok ezt kérdezik Jézustól: „Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?” (Mk 13,4). A mai emberre is ez a magatartás a jellemző, tudni szeretné, hogy mikor jön el a vég, és mik lesznek a jelei. Jézus nem arra hív, hogy számoljuk a napokat, hanem arra, hogy ismerjük fel őt.

III. Ince pápa (1198–1216) a hagyomány szerint látott egy álmot, melyben egy titokzatos alak megtámasztja az omladozó lateráni bazilikát. Később rádöbbent, hogy ez az ember az eléje járuló Szent Ferenc. Ince pápa felismerte az idők jeleit, és igent mondott a ferences közösségre. Szent II. János Pál is olvasta az idők jeleit, és arra hívott, hogy ne féljünk; ezt üzente az egész világnak, de leginkább a közép-kelet-európai országok népeinek.

Székely János püspök ezután a Jelenések könyvének értelmezésére tért rá. Elmondta, műfaja apokaliptika, mely a történelem távlatait mutatja be az olvasónak. Az apokaliptikus művek általában üldözések idején születtek. Ez egyfajta „korabeli szamizdat”, mely jelképekben beszél arról, amit nyíltan nem lehetett hirdetni. A Jelenések könyve Domitianus császár idején (81–96) íródhatott, amikor a keresztényeket üldözték. A látnok Pátmosz szigetén él, ír arról, hogy Pergamonban áll a sátán trónja, itt működött ugyanis Asia provincia bírósága, ahol sok keresztényt ítéltek halálra. A könyv az üldözött keresztény közösségnek szól.

A Jelenések könyvének jól felismerhető szerkezete van. A prológust követő első részben olvasunk a hét levélről, a hét pecsétről és a hét harsonáról, majd a másodikban ismét a hetes szám dominál: a látomások közé ékelődik a hét csésze szimbóluma. Az első négy pecsét feltörésénél találkozunk a négy lovassal, ami egy háború fázisaira utal. Az első négy harsona az egyiptomi csapások mellett a Jeremiás könyvéből ismert tengerbe hulló ürömről ír. A vizek vérré válása a vértanúk vérére utal, a négy élőlény pedig a világ alapelemeit szimbolizálja. A látomásokban megjelenő képek bibliai gyökerűek, így például a tekercs lenyeléséről, vagy a Góg és Magóg elleni harcról Ezékielnél olvashatunk.

„A száznegyvennégyezer az üdvözültek teljességért jelenti, nem pedig azt, hogy csak ennyi ember fog üdvözülni” – folytatta Székely János püspök. Az „egy idő, két idő és fél idő” a teljességet jelentő hét fele, mely a bibliai szimbolikában a végidők előtti megpróbáltatásokra utal. A vadállat száma, a 666 három hatosból áll, mely – mivel csak majdnem hét – a tökéletlenséget jelzi. A héber betűk számértékeit figyelembe véve jelentheti Néró császárt is.

A Jelenések könyvében konkrét utalásokat találunk korabeli történelmi eseményekre. A hét domb Rómára utal, a parázna asszony a Római Birodalom, a városoknak ugyanis az ókorban egy nőalak volt a szimbóluma. A „senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát” (Jel 13,17) a korabeli, istenkáromló feliratú pénzek használatát jelenti. A bűnös várost elpusztító hadsereg a pártusok, ezeknek a katonáknak volt kék és sárga a ruházatuk.

A Jelenések könyvének alapüzenete, hogy „a történelem ura nem a vadállat, hanem a gyönge Bárány, akit megöltek, de mégis él”.

 

A pecsétek feltörésével a történelem elindul a végső beteljesedés felé, mert a történelem Ura nem a Római Birodalom, hanem Jézus Krisztus, akinek a fején nem korona, hanem töviskoszorú van, és akinek trónszéke a kereszt.

A két tanú (Jel 11,1–14) a keresztény vértanúkra hívja fel a figyelmet, akiknek a jelentősége olyan, mint Mózesé vagy Illésé. Az üvegtenger és Mózes éneke a Vörös-tengeren való átvonulást idézi fel. A történelem végpontja nem a bűnös Babilon, hanem a mennyei Jeruzsálem. A világ Isten tenyerén van, mert ő az alfa és az ómega.

„A Jelenések könyve nem egy időszalag, melyen be kellene azonosítanunk a történelem különféle szereplőit” – magyarázta a püspök.

A Jelenések könyve egy hatalmas látomás, egy freskó, mely a történelmet irányító igazi erőre mutat rá. Nem az a dolgunk, hogy ég felé emelt tekintettel, megbabonázva várjuk az idők végét, hanem hogy tanúságot tegyünk az élő Krisztusról.

 

Szent István király sem az évezredvég jelire figyelt, hanem kereszténnyé tette országát. Szent Ferenc, Kalkuttai Szent Teréz vagy Szent II. János Pál pápa sem a végidőre koncentrált, hanem megújította az Egyházat.

Ezek összefüggésében vajon mit mondhatunk korunkról? Mire hívja a Szentlélek ma az Egyházat? Egy amerikai gondolkodó szerint a negatív értelemben vett globalizmusnak öt halálos ellensége van, melyeket mindenáron el akar pusztítani. Első az Isten és a vallás, hiszen a legerősebben a Teremtőhöz kötődünk. A második a család, vagyis azok a szálak, amik a szüleinkhez, a házastársunkhoz és a gyermekeinkhez kötnek minket, a szingli ugyanis a legideálisabb fogyasztó, ő a manipulálható legjobban. A harmadik a nemzeti identitás, azaz mindaz, ami a nyelvhez, a kultúrához és az őseinkhez köt bennünket. A negyedik a fizikai föld, az ötödik pedig a közösségek. Felismerni az idők jeleit ma azt jelenti, hogy újrakötjük ezeket a szálakat.

Sok mai ember nemcsak Istentől, de az objektív valóságtól is elszakadt. A modern kultúrát „selfie kultúrának” is nevezhetjük, melyben mindenki önmagát fényképezi, önmagára figyel, nem pedig a teremtett világra. Sokan szenvednek egyfajta belső ürességtől, depressziótól. Korunkat a környezet pusztítása, a vagyonkoncentráció jellemzi. A fejlett világ még tud védekezni a káros hatások ellen, de a föld elmaradottabb részén, a szegényebb emberek erre képtelenek. A jövedelem növekmény egyre inkább a társadalom egy szűk részéhez áramlik. Magyarország egyik legnagyobb problémája pedig a demográfiai kihívás, hiszen az ország lakossága egyre csökken.

A koronavírus elleni oltással kapcsolatban Székely János megjegyezte, hogy az oltóanyagok nagy részénél a tesztelés folyamán abortuszban elpusztított magzatok sejtjeit használták. A Hittani Kongregáció nyilatkozott, elutasítva az abortusz minden formáját, és felszólította az orvostudományt: etikailag elfogadható formában kutassa a gyógyítás lehetőségeit. Ugyanakkor hozzátették, hogyha súlyos helyzetben nincs más lehetőség, akkor elfogadható ez az oltóanyag is. Szomorú, hogy a mai orvostudomány számára egyedül a hatékonyság számít, senkit nem érdekel, hogy az emberiség egy része számára az abortusz nem elfogadható.

„A mai világ legfőbb problémája nem a koronavírus” – állapította meg Székely János püspök. A világon évente körülbelül 42 millió abortuszt hajtanak végre és 9 millió ember hal éhen. A Föld lakosságának 17 százaléka nem jut tiszta ivóvízhez.

Kérdésre válaszolva a Jelenések könyvében említett ezer éves országgal kapcsolatban a püspök rámutatott, hogy ez a kép az Ószövetséghez kötődik. A dávidi, csodálatosnak tartott uralom korát összekötötték a földön túli beteljesüléssel – így követi majd az ezer éves messiási uralmat a teremtés beteljesülése. A Jelenések könyvét akkor fogadta el az Egyház kánoninak, amikor – például Szent Ágoston révén – megállapítást nyert, hogy azt szimbolikusan kell érteni. Így az ezer év arra utal, hogy Isten országa a szeretet tettei által már itt épül közöttünk. Korunkban a világ számos pontján üldözik a keresztényeket, e mellett egyfajta szellemi harcnak is részesei vagyunk. Ezért kell felöltenünk a „hit pajzsát”, „az üdvösség sisakját” és a „Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét” (Ef 6,16–17).

„Az Úristen arra hív, hogy olvassuk az idők jeleit. Krisztus az ajtóban áll, és kopogtat” – fejezte be előadását Székely János szombathelyi megyéspüspök.

Kiemelt kép archív: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír