“A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”
Mátyás királyról az a legenda járja, hogy álruhában járta a falvakat. A mondák szerint azért tette ezt, hogy a szükségben lévőknek segítsen, a gonoszoknak pedig megfizessen. A legendák szerint a király előszeretettel tett igazságot a nép között, ha szükséges volt. Meg is maradt a neve, “Mátyás az igazságos”.
Valami ilyesmit mond el Jézus is. Amikor visszatér, kétfelé osztja az embereket. Ahogy Ő mondja, a jobb és bal keze felől állókra. Azokra, akik embertársaik mellett voltak a szükségben, és azokra, akik csak a saját hasznukra éltek. Azokra, akik megértették a szeretet törvényét, és azokra akik nem. Azokra, akik áldássá váltak és akik csak saját áldásukkal törődtek.
Nem arról beszél, hogy egyik oldalon azok állnak, akik nem tettek rosszat, a másik oldalon azok, akik meg igen. Itt nem a jó és rossz emberek különválasztása történik. Nem olvasunk arról, hogy a bal keze felől állók esetleg ártotta volna másnak. Egyszerűen csak nem váltak áldássá.
Ez az egész nem csak annyit jelent, hogy tegyél jót. Nem csak annyit jelent, hogy legyél ott a másik ember mellett amikor szüksége van rá. Ennél több. Nézz úgy a másik emberre, mintha a Király állna előtted! Segíts úgy, mintha akinek segítesz, nem csak egy egyszerű ember lenne.
Élj úgy, hogy neked is azt mondja majd Isten: Áldás voltál! Elvégezted a feladatod!
Áldott napot!
Kommentáld!