Napjainkban „divatba jött” a karácsonyt megelőző advent. Örülhetnénk is neki, ha nem volna olyan kereskedelmi jellege. Persze a karácsonyi ajándékozás, vásárlás sem ördögtől való, csak nem jó helyettesíteni az ünnepre való lelki előkészületet a karácsonyi bevásárlással.

Az elnevezés latin eredetű. Adventus azt jelenti, hogy eljövetel, adventus Domini = az Úr eljövetele. Várakozás, előkészület az Úr világra születésének, karácsonynak ünneplésére, de jelen van e várakozásban az ő második eljövetelének reménye is. Itt azonban mindjárt felmerül a kérdés, hogy várhatjuk-e annak eljövetelét, megszületését, aki jó kétezer éve már e világra született? Bizony várhatjuk, sőt várnunk is kell. Mert az ünneplés célja, hogy minden évben újra és jobban befogadjuk a velünk élő Krisztust.

Van jó és idegesítő várakozás. Villamosra, autóbuszra várni nagyon nem szeretünk. Idegesítő tud lenni. Karácsony estére várni, családi összejövetelre várni sokszor jobb, mint a beteljesülés. Legyen az adventünk jó várakozás. Rorátékkal, az adventi koszorú körüli családi imával, szentgyónással, Szentírással, próféták üzenetével. Ha jól beosztjuk időnket, marad a vásárlásra, takarításra is.

Az adventi koszorú, ha nemcsak dísz a szobánkban, hanem figyelmeztető jel, imádságra intő fény, megtaníthatja családunkat máskor is közös imára találkozni. Ne féljünk tőle, nem hosszú-hosszú imákra szólít, de a család találkozására, örömére.

Az adventi liturgia gyönyörű ősi imái, az úgynevezett ó-antifónák. Mind a hét fohász az Ó sóhajjal kezdődik. Értékes adventi imádságunk lehet.

Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől másikig erősen átfogod és jóságosan el is rendezed: jöjj el, és taníts meg minket az okosság útjaira!

Ó Adonai! Izrael házának vezére, ki Mózesnek a pirosló tűzlángban megjelentél, és neki Sinai hegyén törvényt adtál: jöjj el és szabadíts meg minket kinyújtott karoddal!

Ó, Jessze gyökere! Ki jelként állasz a népek között, kinek láttára a királyok elnémulnak, kire minden nemzetek vágyakoznak: jöjj el és szabadíts meg minket és ne késlekedj!

Ó Dávid kulcsa! Izrael házának jogara, ki megnyitsz – és nincs, aki bezárja, bezársz – és nincs, aki megnyissa: jöjj el és vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában!

Ó Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!

Ó Népek királya! Mindannyiunknak vágyakozása, Szegletkő, a két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!

Ó Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!