Fotó: (c) Can Stock Photo Inc. / monkeybusiness

Karácsony, a Szent Család mintájára, kiváltképpen családi ünnep, nemcsak a hagyományok miatt, hanem mert így együtt örvendezhetünk Krisztus megszületésének. Három, akár négy nemzedék is találkozhat az öröm, a béke, a szeretet jegyében. Mégis sokan találnak különféle ürügyeket, hogy az ünnepet ne töltse együtt a család. Létezik akár egyetlen elfogadható érv is? Milyen megoldásokat javasolunk a kibúvók ellen? Az alábbiakban nyolc olyan ürügyet tekintünk át, amelyekkel meg lehet birkózni.

1. A családom nem katolikus!

Hát, valóban hervasztó lehet, ha olyan család körében töltjük az ünnepet, aki számára Krisztus születése kevésbé fontos, mint az ünnepi menü vagy a fenyőfa alá helyezett ajándékok száma. De az talán nekik is fontos, hogy mindenki együtt van ezen a napon. Ha ezt megértjük, akkor minimális empátiával könnyebben részt tudunk venni az ünnepen. Sőt, lehet, hogy pont mellettük van a helyünk, mert számít, ha tanúságot teszünk előttük arról, mit jelent Karácsony a számunkra.

2. A családom túlságosan katolikus!

Két nap alatt négy mise, imádkozás minden étkezés előtt, meg lefekvés előtt, böjtölés, na elég, ami sok, az sok! De hát senki nem kötelez minket arra, hogy elmenjünk az éjféli misére! Szabad úgy katolikusnak lennünk, ahogyan mi szoktunk, pláne, ha ez lehetővé teszi, hogy együtt legyünk.

3. Haragban vagyunk!

Évek óta nem beszéltünk apánkkal, anyánkkal, testvérünkkel, és most sem akarunk egy percet sem velük lenni? De hát Karácsonykor fegyverszünetet lehet tartani. A kis Jézus a béke küldötte, ez most éppen a megbékélés pillanata. Tegyük meg az első lépést, ne várjunk jövő Karácsonyig!

4. Inkább a halál! Zaj van, a kölykök ide-oda rohangálnak, na, köszönöm az ajándékot!

Nem könnyű dolog egyedülállóként részt venni egy családi ünnepen. Sokan vannak körülöttünk, zaj van, mindenki mászkál, talán még a szobánkban is vendég alszik, holott mi békés, nyugodt ünnepre vágytunk. Vigasztalódjunk azzal, hogy ez a zajos család mégiscsak a mi családunk, tökéletes család pedig nincsen, és nekünk is megvan a helyünk a lazán viselkedő rokonok és az izgatott gyerekek közt. Ennek a kis világnak szüksége van ránk, még ha nem is mutatják ki mindig. És egyébként sem töltjük velük az egész hetet.

5. De hát az idén Martinique-ra akartunk utazni a gyerekekkel!

Régóta terveztük már ezt az utazást, a Karácsonyt a kókuszpálmák alatt akartuk tölteni, micsoda élmény! De gondoltunk arra, hogy a családunk többi tagját magára hagyjuk? Karácsony szerencsére minden évben ugyanarra az időpontra esik, nem úgy, mint Húsvét. Próbáljuk meg máskorra ütemezni az utazást. Azt át lehet rakni, Karácsonyt viszont nem.

6. Annyira messze laknak!

Hát igen, a földrajzi távolság többleterőfeszítést kíván. Főleg, ha a kocsi tele van elviselhetetlen gyerkőcökkel. De ha Karácsonykor nem tesszük meg ezeket a kilométereket, akkor mikor tesszük meg? Nem is olyan nagy ár a család egységéért és az együttlét öröméért.

7. Pont december 26-ára várjuk a babát!

Jogos az aggodalom a babaváró házaspároknál: nem akarnak valahol a kórháztól, a szülőotthontól távol lenni. Talán meg lehet szervezni, hogy a család egy olyan helyen találkozzon, amely a kismama számára jobban megfelel. Ez akkor is jó megoldás, ha valamelyik családtag beteg vagy kórházban fekszik.

8. Dolgozom december 24-én!

Sokan dolgoznak 24-én. De van, akinek tényleg muszáj dolgoznia a betegei mellett vagy ügyfeleivel, mások elcserélhetik ezt a napot, vagy szabadságot vehetnek ki, netán hamarabb leléphetnek a munkából. Alaposan mérlegelnünk kell, hogy a munka ne legyen csupán egy rossz ürügy.

Végezetül egy imádságot szeretnénk megosztani Önökkel. Tudjuk, hogy az elkövetkező napok, hetek nagyon sok munkával, készülődéssel járnak. Az Aleteia egy csodaszép imát ajánl a családanyáknak erre az időszakra.

Uram, Te látod, mennyi időt töltök otthonom, családom szolgálatában.
Mai munkámat teljes egészében Neked ajánlom fel, ó, Uram,
a Te dicsőségedre és a világ üdvözüléséért.
Ne vesszen el a mai napomból semmi, Uram.
Te látod gondjaimat, erőfeszítéseimet és fáradtságomat, amit megpróbálok majd eltitkolni.
Ezeket is Neked adom.

Töltsd meg szívemet örömmel és szeretettel, főleg azokban az órákban, amikor nagyon kimerült leszek, hogy azok, akik hazatérnek otthonunkba, egy kicsit úgy érezzék magukat, mintha Nálad lennének.

 

Források: Aleteia 1, 2