De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel... (1Tim 6,6 - Károli)
A keresztény ember számára nagyon fontos a pénz eredete. Mert a pénznek igenis van szaga, és ha tisztátalan pénz kerül hozzánk, megbűzhödik tőle az egész életünk. Tiszta az, amit a munkájáért kap valaki, amit ha szükségbe kerül, testvérek szeretettel adnak (tudni kell elfogadni is), és néha Isten készít ajándékot, „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).
Kié a pénzünk? A miénk - mondják a legtöbben. A tizede az Úré -vallják, akik hallottak erről valamit. Az egész az Úré - állítja a Biblia. „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1) Isten gyermeke tudja, hogy mindenestől Isten tulajdona, akitől sáfárságra kapott sok mindent, a pénzét is, amivel felelősen lehet gazdálkodnia, s a végén majd el kell számolnia.
Az Újszövetség nem írja elő a tized fizetését, de akik a jövedelmük tizedét félreteszik Isten céljaira, mások megsegítésére, jól teszik, Isten áldása van rajta. De tudnunk kell, hogy az egészet felelősen kell beosztanunk. Jézus nélkül könnyen a szerzésvágy uralkodik el rajtunk, ővele az ajándékozás öröme lesz a részünk.
Mennyi az elég? „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges..." (Péld 30,8) „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil 4,11) Isten az egyik kezünket tele akarja rakni, de a másik maradjon szabad a szolgálatra (Préd 4,5-6)!
Az istenfélő embernek a kevés is mindig elég, Isten nélkül a sok is mindig kevés. Nélküle a másokét is kívánom, vele a magamét is megosztom. Aki Istenben gazdag, annak nem árt meg a szükség sem, a bőség sem.
Kommentáld!