V. Szent Piusz pápa
Antonio
Michele Ghislieri néven 1504. január 17-én született egy nemes, de
szegény család gyermekeként Boscoban, a Milánói Nagyhercegségben (ma:
Bosco Marengo, Piemont). Családja igyekezett a jövedelmezőnek ígérkező
kereskedői pályára irányítani, de Antonio tizennégy évesen önszántából
belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet is. A
szerzetesrend Voghera melletti kolostorában kiváló neveltetésben
részesült, és hamar elsajátította a domonkosok önmegtartóztató és
puritán életvitelét. Később Vigevano majd Bologna domonkos
kolostoraiban tanult, majd
tanulmányai befejeztével 1528-ban pappá szentelték Genovában. Páviában
tizenhat éven keresztül oktatta a rend novíciusait főként filozófiára
és teológiára. Több domonkos kolostor vezetőjévé is megválasztották,
ahol igyekezett megszilárdítani a Szent Domonkos által lefektetett
erkölcsi fegyelmet és hitbéli buzgóságot. A domonkosok között hamar az
egyik legismertebb szerzetessé vált, és többen példaképként tekintettek
rá. Szerette a magányt, gyakran tartott penitenciát, éjszaka hosszú
órákat töltött meditációval és imádsággal. 1550-ben Como városának
inkvizítora lett, de idővel (1559-ben) Milánó és egész Lombardia
főinkvizítorává vált. Hihetetlen lendülettel vetette magát a
reformokba, és a rábízott területeken erős kézzel vetett véget minden
eretnekségnek. Később IV. Piusz pápa Mondovi püspökévé nevezte ki,
így Rómától távolabb került.
1566. január 6-án pápává választották, és
az V. Piusz nevet vette fel. Piusz a megnövekedett napi teendők
ellenére igyekezett megtartani szerzetesi szokásait. Ájtatos, erkölcsös
életet élt, aki még a legsűrűbb napokon is legalább kétszer meditált és
imádkozott. Térden állva könyörgött a katolikus egyház minden gondjának
megoldásáért, és mindeközben nem vált meg a szerzetesi csuhájától sem.
A domonkos szerzetesek fehér ruhájában jelent meg minden hivatalos
eseményen, és csak tőle számítva lesz minden pápának fehér a ruhája.
Legfőbb célja volt, hogy a tridenti
zsinat
(1545-63) döntéseit és határozatait az egyház életében érvényre
juttassa. A trónralépést követő rendeletek egymásutánja gyorsan
megtisztította a pápai székvárost a legkirívóbb bűnöktől (prostítució
és bikaviadalok betiltása, kocsmák, fogadók nyitvatartásáank
szabályozása stb.). 1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott
katekizmust, majd 1568-ban kiadta a Breviáriumot (Breviarium Romanum).
1570-ben megszületett a Missale, vagy más néven a Missa Tridentina,
azaz Tridenti Mise. Pius ezt az új kiadást tette kötelezővé minden
katolikus egyház számára, kivéve azokat, akik a misét az 1370-es évet
megelőző rítusban tartották. Ez a hagyományos latin rítusként is ismert
mise kisebb-nagyobb változtatásokkal még ma is érvényben van az
1970-ben megújított liturgia mellett, mint a római rítus rendkívüli
formája.
Kommentáld!