Egy gazdag ember járul Jézus elé, aki megtartja a parancsokat, és mégsem boldog. Ha boldog lenne, nem kérdezné meg a Mestert, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Jézus tükröt tart neki, rávilágít hiányára: menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között és kövess engem. (vö. Mk 10, 17-30)
Ha mélyen vizsgálom Jézusnak e tanácsát – márpedig Jézus tanácsát nem vizsgálhatom felületesen! –, akkor itt nem csupán arról van szó, hogy meg kell szabadulnia attól a vagyontól, amelyhez kötődik ez az ember, hanem arról, hogy minden kötődést és minden ragaszkodást el kell engednie ahhoz, hogy élő kapcsolata legyen Istennel.
Ha hitemet és vallásomat gyakorlom betartva a törvényeket, az csak akkor hiteles, ha szívemből teszem, és nem félig, hanem EGÉSZEN. Nem a törvény miatt, hanem Jézus kedvéért!
Az Újszövetség lényege, hogy személyesen kell megismernem Jézust és személyesen kövessem Őt. Segíthetnek mások tanúságtételükkel, Istenről szóló beszédükkel – és persze akadályozhatnak is. A személyességet azonban semmi sem helyettesíti: sem a vallásosság, sem a törvény. Ezek elvezethetnek Istenhez, de amikor az idézett gazdag emberrel eljutok addig a pontig, hogy találkozom Mesteremmel, akkor személyesen kell válaszolnom neki.
Mi az, ami nekem hiányzik?
Kérjem a Szentlelket, hogy világosítson meg, hogy mi az, ami akadályoz a Jézussal való személyes kapcsolatban. Ha őszintén kérem, akarom és vágyom, megjön a válasz. Ha nem jön a válasz, akkor nagyon valószínű, hogy csak számmal akarom, de szívemmel még nem vágyom erre. Ezután következik a személyes válasz, amit helyettem senki sem mondhat ki…
Áldott Hetet!
Kommentáld!