Nagy szárazság idején történt. A falu papja kihirdeti a híveknek, jövő vasárnap úgy készüljenek a szentmisére, hogy sokkal több időt szánnak imára, amelyben kérik: adjon végre esőt az Isten.
Következő vasárnap sokan mennek a templomba, még mindig tűző napsütésben. Észrevesznek egy gyereket, akinél esernyő van. Nem értik, miért cipeli magával ebben a napsütésben, ezért néhányan rá is kérdeznek: miért cipeled magaddal azt az esőernyőt? Mire a gyerek így válaszol: hát nem ma imádkozunk esőért? Hazafelé biztos szükség lesz rá. A gyermeki hit bízik a Gondviselésben.
Amikor Jézus elküldi tanítványait kettesével, meghagyja nekik, hogy csak a szükségeset vigyék magukkal (Mk 6,8). Nem könnyű szétválasztani a szükségeset a fölöslegestől, mert hajlamos vagyok ragaszkodni a birtokláshoz: a van mellé mindig kell még valami. A Miatyánk kérése is arra hív meg, hogy a mindennapi kenyeret minden nap aznapra kérjük!
Minden napnak megvan az ajándéka. A Ma ajándéka mára szól. Ha nyitott szemmel és szívvel járok, észreveszem az ajándékokat és megtanulom lassan elengedni azt, ami fölösleges az életemben. Mi a szükséges az életemben és mi a fölösleges? Ez a következő hét kérdése!
Áldott Hetet!
Kommentáld!