A mai vasárnapi liturgiában halljuk Péter meghívásának elbeszélését, amit az első olvasmány készít elő Izajás próféta meghívásának leírásával. A szentleckében pedig látjuk, hogy az apostolok hogyan kezdték hirdetni Jézus feltámadását, miként lettek „emberek halászaivá”.

Az evangéliumban halljuk, hogy Jézus Péter bárkájából prédikált, közel a parthoz. Amikor befejezte beszédét, felszólította Pétert: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálókat halfogásra!” Péter erre megjegyezte: „Egész éjszaka fáradoztunk, és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” A hit szava volt, ami erre indította Pétert.

Jézus felszólítására nekünk is a hit e szavával kell válaszolnunk. Péter csodálkozva látta, hogy Jézus szavára csodálatos halfogás történt. Ez a halászat Jézus hatalmának volt a jele.

Jézus nem olyan ember, mint bárki más, ő az Isten Fia, aki részesedik a Teremtő hatalmából. S ha valaki lelkesen vállalja szolgálatát, képes rendkívüli dolgokat művelni. A csodás halfogás csodálatos érzéssel tölti el Pétert, meglátja benne Isten hatalmának megnyilvánulását. Ahogy Izajás prófétát is hasonló érzés töltötte el a templomi látomás kapcsán. Izajás látta Isten dicsőségét, és megrettent: „Végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Az angyalok ezt kiáltották: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” Ezt mi is imádkozzuk minden szentmisében.

De átéljük-e igazán, hogy mit jelent Isten szentsége, ami teljesen felülmúl minket? Amikor az egyik angyal az oltárról vett izzó parázzsal megtisztította ajkát, már bátran válaszolt az Úr hívására: „Íme, itt vagyok, küldj engem!” Hasonló módon az evangéliumban Simon Péter küldetést kap Istentől. Mindenekelőtt azt mondja neki az Úr: „Ne félj!” Ezzel véget vet félelmének, és azután mondja: „Ezentúl emberhalász leszel.”

Péter küldetése hasonló a halászéhoz, mégis egészen más természetű. Az embereket nem lehet úgy megközelíteni, mint a halakat. Emberhalásznak lenni valójában isteni tevékenység, és az apostol csupán eszköz Isten kezében. De hogy hasznos eszköz legyen, ahhoz nagylelkűnek kell lennie, hogy Krisztus művét végezni tudja. A szentleckében már Pál apostol beszél a Krisztustól kapott apostoli küldetéséről. Feladata: hirdetni Krisztus halálát és feltámadását. Fölsorolja a Feltámadott megjelenéseit: Kéfásnak (ez az arám neve, jelentése kőszikla), a tizenkettőnek, Jakabnak, valamennyi apostolnak és végül neki. A feltámadás egyszerre hitünk alapja és az apostoli küldetés eredete. Krisztus egész Egyháza apostoli, az apostolok hitére épül, s ennek biztosítására van jelen az apostoli utódlás a szolgálatban. Történelme folyamán az Egyház óriási áldozatokat hozott az apostoli utódlás megőrzéséért, s ma is hisszük, hogy enélkül, az egyházi rend szentsége nélkül nem tudná befogadni, megőrizni Krisztus közvetítését.

Magyar Kurír