A mai evangéliumban az Úr Jézus azt tanítja, hogy bölcsen éljük az életünket, különben téves útra térünk, aminek rossz a vége. Az első, amit a bölcsesség megkövetel, hogy válasszunk jó tanítómestert. Ilyen mester nélkül nem tudjuk elérni a bölcsességet, hiányzik hozzá a tapasztalatunk. A bölcs tanító tapasztalatából tudunk meríteni. De arra is figyelmeztet, hogy ha vak vezetőt választunk, mindketten gödörbe esünk. Vak vezetők alatt azokat érti, akik ugyan bölcsnek hirdetik magukat, de valójában nem azok. Ma óvatosnak kell lennünk, hiszen számtalan tanító hirdeti magát a világban. Azt állítják, hogy ismerik a helyes utat, az élet igazi értelmét, de valójában nincs meg bennük a bölcsesség. Mi Jézust választjuk mesterünknek, mert ő az egyedüli isteni bölcsességgel eltelt tanító. Ő valóban a javunkat akarja, és azt kéri, legyünk tanulékonyak. Ő elvezet az igazi bölcsességre. Aztán megfogalmaz egy kérdést, egy elég furcsa képet használva: „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?” Mi spontán módon megengedőek vagyunk önmagunkkal szemben, ugyanakkor igényesek másokkal szemben. Valójában fordítva kellene: igényesnek lenni magunkkal szemben, és megértőnek, irgalmasnak lenni mások iránt.

Ha szívesen bírálunk másokat, az azt jelenti, hogy rossz a szívünk. Ha a szívünk jó, mindig találunk módot arra, hogy megértsünk másokat, hogy bátorítsuk és védjük őket. Kérjük az Úr Jézust, hogy alakítsa át a mi szívünket is, ahogy Szent Pál tanította: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ószövetségi olvasmány előkészíti az evangélium tanítását a jó és a rossz szívről. Sirák fia szerint: „A fák gyümölcse szerint becsülik meg a kertet, az embert szavai alapján ítélik meg.” Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Ahogy a neves megtérő író, André Frossard írta: „Jól látjuk, hogy az embernek soha nem volt bölcsessége, csak amikor hitt a hihetetlenben, és távol attól, hogy elidegenítene, szolgaságba döntene, a hit üdvözíti az észt. (…) Az ember gondolatai gyászba döntik a földet, az Isten gondolatai az elfelejtett ünnepek.”

Magyar Kurír