Kérünk téged, szeretett Fiad, Urunk Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek erejében, hogy tartsd távol ezektől a szolgáidtól a hitetlenséget és a kételkedést, a bálványimádást és a mágiát, a ráolvasást és a halottidézést, a pénzvágyat és a szenvedélyek csábításait, az ellenségeskedést és a viszálykodást. Mindig megdöbbent, amikor nagyböjt elején így könyörög az Egyház a keresztségre készülőkért, kérve, a szent olaj által szabaduljanak meg a hit süketségétől és dadogásától, vagyis az Isten előtti bezárkózástól, amit éppen ezek a konkrét bűnök, a mögéjük való elrejtőzés okoz.

Ma az evangéliumban Jézus gyógyít, amit Szent Márk nem csupán egy egészség-helyreállítási eseményként értelmez, hanem úgy, mint a próféciák beteljesedését, Isten országának elérkeztét: süketek hallanak, némák ujjonganak, kiléphetnek magukbazártságukból, és ráléphetnek a tanítványi lét útjára. De hogyan is történik mindez?

Jézus pogány vidéken jár: elérhetővé teszi magát a távol lévők számára. Ma, amikor oly sokat beszélünk az Egyház missziós identitásáról, érdemes felfigyelnünk rá, hogy a pogánymisszió találkozási pontja nem a szertartás, hanem a jó ember hírében álló Jézus. Azaz, a hitátadás első lépéseként a világban jelen lévő keresztény emberi megbízhatóságát, a hétköznapi életet segítő egyházi tevékenységet kell megjelölnünk, mely választ ad korának szükségleteire, de nem áll meg annál, hanem ezáltal elérhetővé teszi Isten országát.

Ezt erősíti az a mozzanat is, hogy az evangéliumban mások viszik a beteget Jézus elé, így, a rá felfigyelők támogatásával kerül személyes életterébe a távoli Isten konkrét jósága. Jó hírben állok? Van olyan ember, akinek megtéréséért imádkozom, aki mellett olyan tapintattal vagyok jelen, hogy ha kell, egy lépéssel közelebb segítsem őt a Mesterrel való találkozásban? Van hely közösségeinkben az újonnan érkezettek számára, akik sokszor megkérdeznek/megkérdőjeleznek több megszokást?

Jézus félrevonja a beteget. A csoda ugyanis Jézus olvasatában nem szenzáció, hanem mindig meghívás, hogy a fizikai gyógyulás után szabadon vállalja a lélek gyógyulásának útját. Ennek jele, hogy Jézus a Teremtő mozdulatait utánozza: cselekedetével és szavával újjáteremti az embert, a vele való közvetlen érintkezésben föloldja fogyatékosságát. Vajon mi mit adunk át a kereszténység lényegi üzeneteként a hit útjára lépők számára? Megragadunk és nem is jutunk túl a szabályok, szokások megtanításánál, vagy pedig merjük arra helyezni a hangsúlyt, hogy a Jézus közelébe kerülő ember meglássa Krisztus arcát, és e tekintet fényében legyen bátorsága szembenézni mindazzal, ami benne gyógyulásra vár? Ez persze csak annak megy, aki a törvények, szokások előtt vagy által találkozott már a Szeretet Forrásával. Szent Ambrus egyik húsvéti katekézisében azt mondja a megkeresztelteknek: most kezdem el nektek kifejteni a szimbólumokat, mert a keresztség hittapasztalata nélkül nem értettétek volna meg ezek lényegi tanítását.

Effata, nyílj meg! Küszöböld ki életedből, vidd Isten elé azt, ami előtte bezár! Fogalmazd meg istenkapcsolatod lényegét, és légy kezdeményező pogány vidékekre eljutó jó híred, figyelmességed és Krisztusra mutatásod által.

Magyar Kurír