A híres, jelentős személyiségek évfordulói állandóan napirenden vannak. Évente megemlékezünk Adyról, Bethlenről, Krúdyról, Kossuthról és hasonló nagyságokról. A kisemberek azonban a történelemben csak tapsoltak, adót fizettek, szenvedtek és meghaltak. Ki és miért emlékezne rájuk?

A mai olvasmányok mégis őket állítják elénk. Azokat az embereket, akik bár a kisemberek életét élték, mégis fölülmúlják koruk jelentős személyiségeit. Nem nehéz fölismerni a nagyságukat. Azokét, akik egyébként csak tették a dolgukat, és akár kétfilléres szegényként is bekerültek Isten emlékkönyvébe. Örökre emlékezni fognak rájuk.

Jézus nemcsak néz, hanem lát is, nemcsak les, de figyel. Figyeli, látja az életet. Tanítványait úgy oktatja, hogy őket is megtanítja látni, és nem a látszat szerint ítélni. A kétfilléres özvegyasszony adománya a templom fenntartását illetően látszatra alig valami, mégis ez a két fillér volt az, ami Jézus nyomán a jótékonyság mércéjeként vonult be a világirodalomba. Jézus figyelte a perselyt, de nem úgy, mint a templomi őr vagy a biztonsági kamera. Nem azt figyelte, hogy nem vesz-e ki valaki a perselyből, hanem azt, hogy aki dob bele, az miként teszi.

A közelmúltban bejött valaki a templomba, és ellopta a perselyt. Előbb alaposan körülnézett, hogy nem látja-e valaki. Úgy gondolta, nem látja senki, így aztán letekerte a mécsestartó nagyobbik perselyét. A biztonsági kamerák azonban rögzítették mindezt, és amikor a rendőrökkel visszanéztük a felvételt, láttuk a szánalmas alakot, amint nagy igyekezettel feszíti le a helyéről a perselyt. Nem sejtette, hogy figyelik. Azt meg végképp nem tudta, hogy nemcsak a kamera látja, hanem az Úr is. Ezt majd csak a halálakor fogja megtudni, amikor visszajátssza neki a történteket, s azt mondja: Gyere csak, nézd meg, mit csináltál! Gyere, nézzük vissza együtt! Sajnálom szegény fiatalembert. Az Úrral együtt fogják végignézni nemcsak azt, hogyan törte le a perselyt a tartóról, hanem azt is, amikor azt megelőzően az emberek bedobták a perselybe a pénzüket, és mécsest gyújtottak, hogy égjen valakiért, miközben egy fohászt mondtak.

Jézus ellentétpárral tanít: az evangélium első részében a gazdagokról beszél, akik fölélik az özvegyek házát. A másik részben pedig az özvegyről szól, aki többet ad Istennek, mint bármelyik gazdag: a megélhetését.

Ferenc pápa interjút adott egy hajléktalanoknak készülő holland újságnak. Ebben megkérdezték tőle, honnan van az érzékenysége a szegények iránt. Elmondta gyermekkori élményét, hogy ők nem voltak gazdag család, a hónap végéig elég volt a pénzük, de tovább nem. Majd így folytatta: Nem volt autónk, nem utaztunk nyári vakációra, sem hasonlókra. De volt egy nálunk is szegényebb asszony, aki a két gyermekével szinte a semmiből élt. Nagyon sokszor hiányoztak nekik a legalapvetőbb, elengedhetetlen dolgok is. Nekünk volt, amit nélkülözni tudtunk, anyukám így adott nekik ezt-azt, az asszony pedig hetente háromszor eljárt hozzánk, hogy segítsen – mondta Ferenc pápa. Ő így tanulta el a szegények megsegítésének művészetét.

Itt a november, szitáló köddel, nedvességgel, párával, korai sötétedéssel. Ebben a szomorkás hónapban szépen ragyog két ünnep: Szent Márton és Szent Erzsébet ünnepe. A jótékony szeretet e két szentjének ünnepnapja bennünket is sarkalljon jó cselekedetekre!

Magyar Kurír