Feladatot jelent a lelkipásztor számára, hogy mindenszentek ünnepét elválassza a halottak napjától. Nem is sikerül ez mindig, hiszen elhunyt szeretteinket és hozzátartozóinkat közelebb érezzük magunkhoz, mint az ismeretlen szenteket. Mindaddig így van ez, amíg nem gondolunk arra, hogy elhunyt szeretteink köréből is lehetnek a szentek között. Érdemes azokra a hozzátartozóinkra gondolnunk, akiknek a közelében mindig éreztünk valami szokatlan csodálatot. A mai evangélium segít egy ilyen visszatekintésben. A nyolc boldogság segít megérteni, kik azok, akiknek a földi élete olyan értékekre épült, amelyek miatt kedvesek és szerethetők voltak számunkra.

A lélekben szegényekről sejtettük, hogy nem gazdagok, hogy valójában szegények. És mégis jött tőlük egy-egy kedves ajándék, figyelmes szeretetük olyan volt, mint a száreftai asszonyé, akinek korsójából soha nem fogyott ki az olaj, lisztes ládájából a sütnivaló.

A szomorkodók is boldogok Jézus szerint, hiszen majd megvigasztalják őket. Nyilván nem azokra gondol, akik állandóan lógatják az orrukat, hanem azokra, akiket az élet valóban nehéz helyre állít vagy csapásokkal sújt. Melyikünk ne ismerne olyan nehéz sorsú embert, akit olykor bolondnak néznek, mert megannyi csapás után is ragaszkodik a hitéhez?

A szelídek azok, akik soha nem törtetnek, nem jutnak az elsők közé önmaguk erejéből, inkább mások kapaszkodnak fel a hátukon. Mégsem szitkozódnak nagy hangon. Lenne ugyan erejük ahhoz, hogy mindenkit félretoljanak vagy lepofozzanak, mégsem teszik.

Az igazságra éhezők és szomjazók is boldogok. A népből való egyszerű emberek, akiknek a fejük fölött hoznak döntést. Róluk, nélkülük. Hatalmak, pénzügyi, politikai körök és társaságok hálójában adósodnak el, egy életen át nélkülöznek. Bár igazuk van, soha senki nem ismeri ezt el, ezért éheznek és szomjaznak.

Az irgalmasok is boldogok. Szeretteink és ismerőseink között, ha mást nem, a nagymamákat és a nagypapákat megtaláljuk, akik számolatlan alkalommal megbocsátottak akár úgy is, hogy bocsánatot sem kértünk tőlük. De a családtagjainkon kívül is akadnak olyanok, akik képtelenek haragudni, vagy soha nem mutatják a neheztelésüket.

Tiszta szívűeket azok között találunk leginkább, akik még fiatalok ahhoz, hogy az élet küzdelmeiben és az érdekek harcában olyan tapasztalatokat (és sebeket) szereztek volna, amelyek miatt a szívük elnehezült. Olyan emberek ők, akikben nincs gyanakvás, nem keresik folytonosan a szavak mögötti indítékokat. Elhiszik, amit mondanak nekik, és ez nem valamiféle „technika” a részükről, hogy a bizalmunkba férkőzzenek.

Békességesek azok, akiket nem ragad magával a hév és az indulat, szavaikkal nem tüzelnek másokra. Ők ott is képesek a jót hangsúlyozni, ahol vannak, akik rosszat mondanak másokról.

Olyanokat is ismerünk, akiket üldöznek az igazságért, és akik a meggyőződésük miatt állnak támadások tüzében. Soha nem támadnak, őket azonban támadják, mert nem hódolnak be, egyszerűen csak tartják magukat a meggyőződésükhöz.

A földiek és az égiek titokzatos kapcsolatát mutatja meg ez a nap. Nem hagyhatjuk ki a kérdést: vajon a családunkból hányan jutottak be a névtelen szentek közé? Ma divat a családfakutatás. Jó lenne egy égig érő fát állítani, amelyen rokonaink a szentek között vannak.

Magyar Kurír