Nagy és jelentős nap a mai a legtöbb egyházközségben. Az első szentáldozás vagy a bérmálkozás napja van. Szép emlékek fűződnek hozzá. Gyerekkoromban az ünneplőruhát, az új cipőt ezen a napot vettük fel először. Előző nap izgatottan gyűrögettük a szentgyónásra készülve az összeszedett bűneinket. A kötelező fotózást követte a reggelire kapott kakaó és a finom kalács.

Sokan nevezik ezeket a napokat a családok, a családi ünnepek napjának. Pedig egyik sem az. Milyen mélyen kötődik az Egyházhoz egy ilyen ünnep? A szépség úgy tud egyesülni a tisztasággal és a jósággal, hogy az egész életre kihatással van. Az élmény képes elkísérni egy egész életen át, és föl-fölemlegetjük, hogy melyik templomban voltunk elsőáldozók vagy bérmálkozók. Nem lekicsinyelve a családok, a családegyház fontosságát, éppen olyan hiba volna ezeket családi ünnepnek nevezni, mint az adventi koszorú gyertyáit a szeretet kifejezőiként bemutatni. Indoklás: mert a szeretet mindig időszerű. Egyik sem családi ünnep, noha a családok viszik oda a gyermeket, ők segítettek a felkészülésben, és ők is ölelik körül őket.

Nem, ezek az ünnepek az Egyház ünnepei, a bérmálás különösen is. Az egész közösség öröme afölött, hogy néhány új felnőtt taggal bővül, illetve az első szentáldozáskor, hogy a krisztusi asztalközösségnek új tagjai lesznek. Mindez az Egyház születésnapját, a pünkösdöt hozza közel és teszi átélhetőbbé.

A növekedést a Lélek adja, tematikus ajándékai által. „Légy hű hitedhez” – szól a bérmáló püspök felhívása. „Ígérem, hű leszek” – hangzik a válasz. Itt már nem a bérmálandó gyermek szülei vagy a kezesek – a keresztszülők – tesznek ígéretet, hanem a jelöltet szólítják meg, és ő a maga nevében adja a szavát. Persze a családoknak is megvan a maguk feladata a megerősítés, a tudatosítás és a gyakorlattá alakítás során.

Nem elrontva az ünnepi jókedvet, kérdezzük meg magunktól és a családunktól, hogy a jövő héten – egy héttel az elsőáldozási vagy a bérmálási szentmise utáni vasárnapokon – is részt veszünk-e a szentmisén. A nyári időszak egyben vakáció Jézus számára is? És az őszi időszak? Ugye nem a kibérmálkozásnak vagy az utolsó szentáldozásnak az emléke?

Pedagógiailag is van jelentősége, hogy a családok álljanak az elsőáldozó, bérmálkozó mögé. Hogyan lehet a gyermektől számonkérni azt, amit a szülő maga sem követ? Családunkkal tudjunk ünnepelni együtt az Egyház egész közösségével. Jézus téged is, benneteket is vár.

Magyar Kurír