A legtöbb egyházmegyében, így az enyémben is augusztus elseje a dispozíciók napja. Azzal a kellemetlen hírrel kezdem tehát ezt az elmélkedést, hogy jó néhány lelkipásztortársam lassan kezdhet csomagolni, és szervezni a költözését. Jó párszor előfordult velem is, és ki tudja még… Ilyenkor szíven üt a mai evangélium. Belátom, igaza van az Úr Jézusnak, hogy nincstelenül küldi tanítványait. Azt mondja nekik, hogy ne vigyenek magukkal semmit. Legutóbb egy konténerrel költöztem. Egy év múlva két nagy konténerrel vittük a szemétbe a használt bútorokat, melyeket azok az elődök hagytak itt, akiknek ez volt az utolsó szolgálati helyük. Így az én lomjaim kerülhettek az övéik helyére.

Persze azt is tudom, hogy a Názáreti nem a költözés bonyodalmaitól akarta megóvni tanítványait, ez akkor szóba sem jöhetett; azt akarta, hogy szabadok legyenek, és terhükre se legyenek azoknak, akik befogadják őket; se kiszolgáltatva ne legyenek fölösleges és féltett dolgaik miatt.

Az Ószövetségben Ámosz próféta nemcsak a nincstelenségre, de az alkalmatlanságára is hivatkozik. Talán ez utóbbit takarjuk el mi is tárgyak fügefalevelével. Eszközök helyett hatalmat ad az apostoloknak az Úr. De nem korlátlan hatalmat. Nem lesznek mindenhatók: munkájuk, szavuk sokszor az emberek ellenállásába ütközik. Hatalmat kapnak az ördögök, a tisztátalan lelkek fölött, de nem kapnak hatalmat a szabad akarat fölött. A tanítványok küldetése nem mechanikus nagytakarítás a tisztátalan lelkek kiűzése révén, hanem kérlelő, buzdító igehirdetés. Nemcsak azért mennek időnként tovább, mert nem fogadják be vagy elkergetik őket, hanem mert az is parancs, hogy folytassák útjukat.

Már nem vándorprédikátorok és vándortanítók által végzi ezt a küldetést az Egyház. A modern eszközöknek, a mai technikának a színvonalán szólítja meg Isten az embert. Azon a nyelven, amit beszélünk, halljuk az Isten szavát és üzenetét. A digitalizáció olyan lehetőséget kínál az evangélium terjesztésére, hogy az ember könnyen az eszköztelenség helyett a személytelenség hibájába esik. A digitális szentmisék révén ennek jelentős a kockázata. Az is valószínű, hogy nem a mezítlábasság és az üres has teszi hitelessé Krisztus tanítványait, hanem a szeretet. Sokan szeretnének kiválasztottak lenni ma is, de talán még többen menekülnek az effajta kiválasztottságtól.

Küldetésük során éberen kell őrizkedniük tőle, nehogy beilleszkedjenek azok szokásaiba, akikhez mennek. Belekóstolva az ottani életbe, nehogy asszimilálódjanak világukba – inkább fordítva. Éppen azokat kell kimozdítani megszokott életükből, akikhez mennek. Kétezer éve tart ez a misszió, ezért érdemes egy finom mozzanatra odafigyelnünk: nincs a térítésben semmi erőszakosság. Van persze több olyan vallási felekezet, melynek tagjai kettesével folyton úton vannak, tanításukba betéved óvatlan fölényes hanghordozás és nemritkán fanatikus gyűlölet is – járjanak ezek bár mezítláb, házról házra: ha szeretet nincs bennük, mit sem érnek.

A názáreti sikertelenség után Jézus a környéken vándorol és tanít. Ekkor választja ki a tizenkettőt, és küldi őket kettesével. Az apostolok kiküldése egyfajta tiltakozás azokkal szemben, akik el akarják őt hallgattatni.

Magyar Kurír