Nem könnyű Jézus tanítását hallgatni, és közben őt magát is figyelni; ámulni a csodán, és a csodatévőt is szemmel követni. Magát a személyt elválasztani az általa végbevitt cselekménytől teljességgel nem is lehet.

Hasonló nehézséggel küzd Márk evangélista is, akinek a gyorsan, három évtized alatt kialakult Krisztus-mítosztól vissza kell vezetnie a történetet a Palesztinában élő rabbi emberi formájához, és ez nem egyszerű. Olyan személyes és emberi mozzanatokkal veszi körül Jézus alakját, amivel az első keresztény közösségek hitét szembesíteni tudja a szenvedéstörténet valóságával. Evangéliumában meglepően sok ördögűzés és csodaelbeszélés található, ez a missziós igehirdetés módszerét tükrözi. A megtérések, a csodák, a bűntől és a bűnre csábító hatalmaktól való megszabadulás az első közösségek alapélménye. Jézus személyét úgy ismerjük meg, mint akinek a hatalma érvényre jut a neki alávetett világban.

Márk a zsinagógai jelenet leírásában szeretné, ha Jézus isteni hatalma megnyilvánulna. Az Úr viszont nem szeretné, ha az emberek a zsinagógában magától az ördögtől hallanának erről, ezért határozott szavakkal némítja el a gonoszt: Hallgass el, és menj ki belőle! De mielőtt a tisztátalan lelket kiűzi a megszállottból, már azelőtt csodálkoztak a tőle hallott tanításon az emberek, mert „úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”.

Ebből a megjegyzésből arra a következtetésre juthatunk, hogy az írástudóknak komoly tekintélyük és hatalmuk volt zsinagógai körökben; csakhogy ez a tekintély az Írásokból eredt, és nem az ő személyiségükből. Jézus hatalma saját személyéből származik.

Az írástudók tekintélye mellett érdemes a felelősségükre is vetni egy pillantást, különösen napjainkban. Ma úgy tűnik, az írástudók kezében igen jelentős hatalom összpontosul, hiszen az írott és elektronikus média szinte egyeduralkodóvá, a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Mindenki tart ettől a nyilvánosságtól, ezért lehetséges fenyegetni is a sajtóval. Az írott hagyomány és az élő szó ereje küzd meg egymással a kafarnaumi zsinagógában. Jézus szavainak ereje felülmúlja nemcsak az írástudókét, de az Írásokét is: „Mondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek, hogy…” (Mt 5,21–48)

Márk evangéliumában a hangsúly a Messiás isteni személyiségén van, aki érthető okból el akarja kerülni, hogy a nép a tisztátalan lélek kijelentéséből halljon erről először. Hogy az első benyomásaikat erről ne a tisztátalan lélektől szerezzék – ezért elhallgattatja. Hatalmát mutatja az is, hogy nem az embert zavarja ki a zsinagógából, hanem a tisztátalan lelket az emberből. Hogy ráébredjünk, ez mekkora erő, gondoljunk arra, hogy napjainkban a szertartásokat megzavaró anarchisták eltávolítása mennyire körülményes és sikertelen. Csodálkozni és ámulni való, ahogy ezt az embert itt az ördög rángatja összevissza, mielőtt kimegy belőle, és nem a zsinagóga népe lökdösi, taszigálja, rángatja kifelé a teremből.

Jézusnak van hatalma a természet erői fölött, hogy lecsendesítse a háborgó tengert: csendesedjél, némulj el! Van hatalma a természetfölötti erőkön, amikor hasonló szavakkal parancsol neki: hallgass és takarodj ki belőle! Van az írástudók fölött is hatalma, de azt nem használja.

Magyar Kurír