Majd este lett, és reggel, Krisztus születése után a 232 971. nap. Ennyiszer lett este és reggel a Gergely-naptár szerint. Ennyiszer lehetett új napot kezdeni, és 2021-edszer kezdünk új évet. Vannak más naptárak is, a zsidó, iszlám, perzsa, julián, kopt, etióp, örmény, hindu, kínai naptárak, mind ősi időszámítást használnak, máskor kezdik az évet, attól függően, hogy az ő kultúrájukban hány nap egy esztendő, mikor és mire mondják: majd este lett, és reggel.

Szerencsések vagyunk, hogy a világ bevett naptára keresztény időszámítást használ, ugyanakkor tapasztaljuk, hogy ebből a keresztény naptárból sok mindent töröltek az elmúlt évtizedekben. Éppen azokat az ünnepeket és bejegyzéseket, melyek a kereszténységhez köthetők. Sok naptárból ugyancsak eltűnt a nőnap, az anyák napja – mondván, hogy anya bárki lehet, nő pedig az, aki annak érzi magát.

Mi, katolikusok tehát ezen a napon: kezdjük az új esztendőt, a béke világnapját tartjuk és Szűz Mária istenanyaságát ünnepeljük. Zavarba ejtő gazdagság, mintha nem egészen tudnánk eldönteni, hogy most akkor mit is ünnepeljünk? Ám ez a tétovaság csak addig tart, amíg el nem olvastuk a mai szentmise olvasmányait, azokból ugyanis egyértelművé válik, miként kell ezt a napot megszentelnünk.

Az olvasmányban az Ároni áldást halljuk. Azt az áldást, amelyet az Úr Mózesen keresztül Áron főpap szájába ad. Ez az áldás az ószövetségi Miatyánk. Így áldották meg az Ószövetségben a népet, valahányszor az istentiszteletre összegyűltek. Az új esztendő első napjának szentmiséje sem lehet más, mint ez az Ároni áldás. Az újévi jókívánságok első szava az kell hogy legyen: Áldjon meg téged az Úr…

A szentlecke kivezet az Ószövetségből, a szolgaság alól, és fogadott fiúságot ad. A hangsúly és a fordulópont azon van, amit Istennek az idők teljességében világra jött Fiáról állít: asszonytól született. Több esetben is szóvá teszik Pál apostollal kapcsolatban, hogy férfi és nő között az utóbbi hátrányára tesz különbséget. Valójában ez a megjegyzés, hogy az Isten Fia asszonytól született, minden ez irányú elmarasztaló szándék cáfolata.

Az evangélium adja meg igazából az ünnep tónusát: a pásztorok vették az égi jelet, az angyalok üzenetét, és a maguk nyelvén elbeszélték. Aki hallott már pásztorembert beszélni, el tudja képzelni a jelenetet. Naphosszat az állatok között tartózkodik, egyszerű beszéde a legszükségesebbre korlátozódik, szikár vezényszavak és nyers utasítások nyelvtanába zárva közli, amit szükségesnek tart. De belül a gondolat és képzelet varázsában él. Álmok, mesék és babonák történetei át- meg átszövik világát, ezzel kel és ezzel fekszik; átjárja egymást álom és ébrenlét, ábránd és valóság. Náluk az, hogy este lett, és reggel, nem ott húzódik, ahol lemegy a nap, és fölkel. Őket hallgatja Mária, szavaikat szívébe vési, és gyakran elgondolkodik rajtuk. Miként József Attila mondja: „Amit szivedbe rejtesz, / szemednek tárd ki azt; / amit szemeddel sejtesz, / sziveddel várd ki azt.” Jézus körülmetélésével folytatódik az evangélium. A néphez tartozás külső jele, mely nem szorul belső megerősítésre. És a béke világnapja is ma van – vajon lesz-e valamikor ebből a világbéke napja?

Magyar Kurír