Amikor reggel fölkel a nap, a sötétből világosság lesz. Visszatérnek a színek. A fény láthatóvá tesz sok mindent, amit oly szívesen elrejtenénk a homályban. Ám Jézus nem a félhomály embere. Nikodémust, aki fél, és ezért éjszaka keresi föl a Mestert, felszólítja, szülessen újjá. Az pedig azt jelenti, hogy kilép a fényre. Ott és csak ott van esély, hogy az igazságra fény derüljön, a teljes igazságra. Minél nagyobb a sötétség, annál több fény kell, hogy bevilágítsa. Ezért néha át kell élnünk a sötétséget, hogy aztán beengedjük a fényt. Ez a misztikusok tapasztalata. A fény vakít: ha túladagoljuk, nem látunk semmit. Egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik. Ám a bírósági rendszerekbe is csúszhat hiba. Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná megmenteni elítéltjét, hogy közli vele: majd én leülöm a kiszabott börtönbüntetést. Az Újszövetség legszebb mondata, melyben az egész kinyilatkoztatás benne foglaltatik, nem kevesebbet állít, mint ezt: Isten magára vállalta a mi büntetésünket. Benne nemcsak értünk lüktető szent harag van, hanem mindenekfölött határtalan irgalom. A Biblia egyik leggyakrabban használt fogalma az irgalom. A választott nép sokszor megtapasztalta, hogy hűtlensége ellenére egyedül Isten irgalmára számíthat. Az Egyiptomból való szabaduláskor: „Láttam népem nyomorúságát. Fülembe vettem kiáltását, elhatároztam, hogy megszabadítom.” Isten szabadító, aki „nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen”. A babiloni fogságból is Isten váratlan irgalma szabadítja meg népét. Ezért énekli a zsoltáros: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, mivel irgalma örökkévaló!”

Az Atya irgalmas szeretetének csúcsa, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Világunk mégsem lett teljesen rossz, megvetésre méltó, halálra szánt; éppen ellenkezőleg: Isten szeretetének középpontja marad továbbra is. Ennek a szeretetnek a bizonyítéka Jézus eljövetele, tanítása, végül megváltó halála és föltámadása. Nemcsak a kánaáni asszony, a holdkóros fiú apja vagy a jerikói vakok kiáltanak hozzá így: „Uram, irgalmazz nekünk!”, hanem Egyházunk is ebből az isteni irgalomból él, fölfedezve, hogy egyedül Jézusban van az igazság. Jézus tanításából tudjuk, hogy a mennybe jutás feltétele is ez az isteni irgalom: „Legyetek ti is irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” Azokhoz, akik gyakorolják ezt az irgalmat, majd így szól a király az utolsó napon: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdete óta nektek készített országot!”

Jézus nem akar ítéletet mondani fölöttünk (kimondjuk mi, sajnos, magunk fölött). De Isten időt hagy nekünk, újra talpra állít, megtisztít bűneinktől, letöröl rólunk minden szennyet, újra elindít a jó úton, mert ennyire szeret minket. „Legyetek jók, ha tudtok” – cseng a fülünkben Néri Szent Fülöpnek a róla készült filmben is visszhangzó üzenete: Legyetek irgalmasok mindenkihez, mosolyogjatok, mert Isten
szeret titeket.

Mindez hozzátartozik a mai, úgynevezett laetare, azaz örömvasárnap üzenetéhez. Jézus segítsen minket a kiengesztelődés, az őszinte bűnbánat, a nagyböjti készület útján, a húsvét hajnal ragyogásának elmélyült befogadására.

Magyar Kurír