A fény. Megváltónk földi megjelenése előtt hétszáz évvel, körülbelül Jeremiás prófétával egy időben élt a mai olvasmány prófétája, Mikeás. Gyönyörű, ahogyan megjövendöli az eljövendő Messiáskirály származását. Így ír: „Te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója” (Mik 5,1–4).

Máté evangélista tanúbizonysága szerint Jézus Galileában telepedett le. Földrajzi ismeretei pontosításra szorulnak, mert Kafarnaum mintegy másfél napi járásra – körülbelül 30-32 kilométerre van a tengerparttól. Azonban a szent író megengedhet magának ennyi pontatlanságot annak érdekében, hogy a prófécia beteljen. És beteljesül mindegyik, különösen azok, amelyek Jézus személyére vonatkoznak.

A Fény. Néhány nap múlva belepillanthatunk a betlehemi jászolba, körülleng bennünket az állatok lehelete, lengedez a tejecske illata, ropog a fogak alatt a széna. Kedves, nagyon kedves jelenet. Isten jóakarata, életet fakasztó áldása ilyen körülmények között valósul meg.

Azok az édesapák és édesanyák, akik gyönyörködve először bontják ki gyermeküket a pólyából, vagy még készülnek az élet titkának továbbadására, legyenek tudatában annak, hogy áldás közvetítői ők, és egyben áldottak is. Megélik azt a titkot, hogy Isten társul fogadta őket a teremtés művében.

A Fény gyúlt fel és terjedt szét négy héten át az adventi koszorún. Az első gyertya üzenete, hogy a sötétség birodalma vesztésre áll. A második azt üzeni, hogy a fény úton van már. A harmadik az elvégzendő szolgálatokra veti ragyogását, míg a negyedik az evangéliumra.

A Magnificat istendicséret és magasztalás. Boldognak hirdeti mindazokat, akik hittel fogadják be Istennek az üdvösségtörténet során megtett cselekedeteit és kimondott szavait. Az újszövetségi Szentírás talán legszebb, de mindenképpen legtöbbször feldolgozott imádságát hallottuk.

A Fény. Az istendicsérő Mária személyében az egész Egyház szívének dobbanását, lüktetését halljuk. Az egyik legismertebb népszokás a betlehemezés. Még manapság is sokan, sok helyen művelik az ünnepekhez közeledve, habár már nem olyan spontán módon szerveződve, mint ahogyan eleink tették. A betlehemes népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városának nevéből ered, Jézus születésének történetét eleveníti meg. A játék középpontjában hagyományosan a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. Fő eleme a pásztorjáték, ami a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. Elmaradhatatlan kellék a templom alakú betlehemi istálló, amelyben a Szent Család látható. Miután eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet, a betlehemezők átadják ajándékaikat és jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket.

Magyar Kurír