Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az
Adoremus liturgikus kiadványból. Áprilisban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A kereszthódolatnál Királynak mondja a szenvedő Urát a szolga, megérinti Őt, térdet hajt előtte, ugyanabban a formában, ahogy kínzói, csúfolói egykoron, de egészen más tartalommal: hódolattal, imádással, nem sebet ütve rajta, hanem sebeiből merítve gyógyulást. Az Új Római Misekönyv szerint a kereszthódolatnál a pap levetheti papságának jeleit: miseruháját, stóláját, sőt cipőjét is, hogy megoldott saruval mutasson rá a kereszt égő csipkebokrában jelen lévő, egyetlen és örök FŐPAPra, aki az utolsó vacsorán a lábmosással ugyanígy előre jelezte, miként mos majd tisztára bennünket Legszentebb Vére által. A lábukhoz ereszkedett alá… Megalázta magát, hogy felemeljen másokat… Nem töltötte el elégedettséggel, hogy egymaga birtokolja dicsőségét, ezért kilépett, szolgai alakot vett föl, s azon munkálkodott, azért tanított, hogy számos fiát elvigyen magával dicsőségébe… Azért sebezték meg tehát szívedet, hogy látható sebeden keresztül láthatóvá váljék számunkra a szeretet láthatatlan sebe. (Szent Bonaventura)
Magyar Kurír
Kommentáld!