„Éberség!” „Legyetek éberek!” Ez a két kifejezés a magyar történelemben nagyon rossz visszhanggal maradt fenn. Az ’50-es évek elején ezzel a felszólítással állítottak szembe embereket: apát a fiúval, fiút az apjával, rokont a kollégával és kollégát a rokonnal. Az evangélium hagyománya sokkal szebb tartalommal ruházza föl a kifejezést. Advent első vasárnapján a liturgia különös figyelemmel helyezi középpontba a gondolatot. Adventus Domini – az Úr eljövetele. Advent hármas jelentéséből fakad ez a gazdagság. Az első, ami minket legközelebbről érint, az idei eljövetele. Azzal a reménységgel vagyunk, hogy minél több magyar családban és közösségben az előttünk álló négy hét kellő alkalmakat teremt rá, hogy a várakozás beteljesüljön. A második eljövetelt a történelem hordozza. Egy kétezer évvel ezelőtti eseményről azt állítjuk, hogy az Isten végtelen szeretetének és jóságának jele vált láthatóvá. Ezekről tesz tanúságot Izajás próféta, amint föltárja Izrael bűneit, és bűnbánatra szólít. Olyanok lettünk, mint a tisztátalan és mint a szennyes ruha. Uram, Te vagy a mi Atyánk. A harmadik eljövetel mintegy bekeretezi a teret és az időt. Krisztusnak lesz második eljövetele is. Amint igazságot hozva a végső időkben szétválasztja a búzát a pelyvától, az igazat a hamistól. Itt is nagy jelentősége lesz majd a bűnbánatnak. Ne haragudj, Uram, olyan nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Mi a te néped vagyunk.

Évekkel ezelőtt adventben kereszteket állítottak föl bizonyos politikai pártok. A kereszt mint egyetemes keresztény jelkép kevésnek bizonyult az advent érkeztének jelzéséhez. Ha már tárgyiasult jelképet látunk indokoltnak, akkor nagyon szép és mély tartalmú ennek hagyománya, ami a XIX. század közepére nyúlik vissza.

Egy németországi evangélikus lelkész függesztett föl szobája mestergerendájára egy kocsikereket, és advent minden napján egyre több gyertyát gyújtott meg rajta, így jelezve a fényre való várakozást. Majd bekerülve a templomba, konszolidálódott, a kocsikerékből fenyőkoszorú lett. A mindennapos gyertyát az advent négy vasárnapját jelentő gyertyák váltották föl. Megfigyelhető, hogy három gyertya lila, és ugyanilyen színű szalag veszi körül, míg egy, amit harmadik héten szokás meggyújtani, rózsaszín. Évről évre fölelevenítjük, hogy advent négy hete bűnbánati időszak, a három gyertya a bűnbánatunk kifejezője, míg a negyedik, a rózsaszín a bűnbánatban megtapasztalt örömöt jelképezi. Egyre több helyen gyújtják meg a gyertyákat, állítják fel az adventi koszorút, anélkül hogy ismernék szimbólumrendszerét. Mint a fentiekből látható, nem a család egységének kifejezéséről van szó, és nem is a béke jeléről; nem közömbös a felhasznált gyertyák színe sem. Az adventi koszorú és gyertyái a minket megrontó bűnt és az azt követő bűnbánatot szimbolizálják.

Magyar Kurír