A példázatban egy ember talentumokat adott szolgáinak, mielőtt elutazott. A talentumok ezüstpénzt jelentettek. Egy talentum 43-44 kilogramm ezüstpénzösszeg lehetett. Fontos megjegyzés, hogy mindegyik a képességéhez mérten kapott. Az is lényeges, hogy csupán egyetlen talentum is akkora összeg, hogy ezt is be lehetett volna fektetni, gyarapodjon. A példázat szerint, amikor a szolgák ura visszatért, számadásra szólította szolgáit.

Ez azt jelenti, hogy minden embernek egyszer meg kell majd jelennie Krisztus ítélőszéke előtt. Látjuk tehát, hogy a talentumokról szóló példabeszéd igazi tartalma nem az anyagiak, nem is a befektetés, hanem a krisztusi kegyelem. Ebből a kegyelemből mindenki személyreszólóan kap, és az elszámolás is ennek megfelelően történik. Érdekes fölfigyelni rá, hogy Jézus az Isten országáról egy befektetési hasonlatot használ, csakúgy, mint a kincsről és a gyöngyről szóló példabeszédben (Mt 13,44–46). Tudja, hogy a pénz, a vagyon és a befektetések milyen közel állnak hozzánk, és mennyire alkalmasak egy mélyebb igazság feltárására.

Egy angol pap barátom az egyházközség egyik oszlopos tagjának temetésekor a következőket mondta: A föld, ami a tied, 1×2 méter, 2,5 méter mélyen, és ennyi.

Akinek van egy kis pénze, azon gondolkodik, hogy el ne veszítse az értékét, hogy el ne koptassa az infláció. Töri a fejét, hogy megmaradjon az értéke, és ha lehet, a pénze pénzt teremjen. Így a pénznek olyan funkciója is van, ami kiemeli értékmérő rendeltetéséből, és önálló életre kelti. Eddig a kölcsönbe adott árucikkért, szerszámért a kölcsönadó felszámított némi használati díjat. A pénz meg arra való volt, hogy átjárhatóságot hozzon létre a csizma és az alma között. Egy kiló alma 500 valamicsoda és egy pár csizma 40 ezer valamicsoda, akkor a valamicsodát elnevezzük mondjuk forintnak, és ettől a perctől az ár nemcsak az alma és a csizma közötti arányosság kifejezésére alkalmas, hanem meghatározható vele a tökmag és az alma, vagy a tökmag és a Suzuki autó értéke is. Attól a perctől fogva, amikor ez a tökmag és az autó közti arányosság elkezd önálló életet élni, a használatért szedett díj, a kamat lesz az értékmérő: vagyis a pénz elveszíti az összehasonlító funkcióját: ebből lesz a pénz a pénzért. A befektetés művelete önmagában tehát nem a munkát díjazza, hanem azt jutalmazza, akinek pénze van. Minél több van, annál jobban.

Innentől kezdve ez a történet keserű szájízt hagy az olvasókban, és nem is tudjuk, miért kerülhetett ilyen gyanús, a kizsákmányolást és az igazságtalanságot felmagasztaló példabeszéd az evangéliumba. Figyeljük meg, hogy a „gazda” milyen nagylelkű. Minden vagyonát a szolgái kezébe adja. A többi szolga elkezdi hasznosítani.

A gazda az Isten. A talentumokat hagyományosan az emberi képességeknek szokták nevezni, pedig nem azok. Talentum a gazda vagyona, az Isten gazdagságának része; elosztásának aránya a gazdának a szolgáiról, a hívőkről, az emberekről alkotott képét tükrözi. Az Isten gazdagsága nem a királyok gazdagságához mérhető: olyan szellemi, lelki jóról van szó, ami gyarapodni rendeltetett. Az ő gazdagsága az Isten országa. Isten ezt az országot az emberekkel való kapcsolatán keresztül építi. A keresztény Egyházhoz tartozó tagok – Jézus követői – lehetnek ennek az országnak építői. Ezért Isten rájuk bízza országát.

Mit tesznek vele? Mit teszünk vele? Formulák mögé rejtjük, megóvjuk, vagy tant csinálunk belőle? Körülbástyázzuk Isten országának titkát? A történet szerint éppen ez az elítélt magatartás. Isten országának titkát, ezt a gazdagságot meg kell mutatni az embereknek. Isten országa és szeretete ugyanis nem csökken, ha megosztjuk, hanem növekszik.

Magyar Kurír