Egy német teológusprofesszor írta: „Végső elhatározásra jutottam. Feladom a katedrámat. Első lépésként a naptáramat és a telefonkönyvemet égettem el. Ezt a jegyzeteim követték. És a többi. Néhány ezer márkát hagytam a kiadásokra.

Megrendeltem egy furgont és megvettem a repülőjegyeket Damaszkuszba. S mert egy ilyen kalandot az ember nem szívesen él meg egyedül, a tanszékről még Hans barátom is velem tartott. Nekivágtunk. Sivatag. A kővel borított puszta magánya. Ahol a napi hőmérséklet-ingadozás eléri a 45-50 fokot. Kirándulás? Nem, zarándoklat. A kalkulált napi élelem- és vízigénynek két-háromszorosát vittük magunkkal. Puszta. Elősorjáztak a tanulmányok, a régen olvasottak. De ez más. Ez a puszta, ahol Jézus is járt. Ahol megváltoznak a dimenziók, és új jelentést kapnak egyszerű dolgok is. Mint a hírek terjedése. Már két napja kocsiztunk keleti irányba, amikor szembe jött egy, a miénkhez hasonló furgon. Kikászálódott belőle két helybeli atyafi – burnuszba csavarva – és köszönés helyett ezzel leptek meg: Mi is a »szomszédos« oázisból jövünk (legalább 450 km) és hallottuk, hogy maguk jönnek. – Hogy honnan és kitől a hír? A puszta titka.”

A nagyböjt kezdetét jelzi Máté evangéliumának elbeszélése Jézus megkísértéséről. Valóságos teológiai vita bontakozik ki az Úr és a gonosz között, amely során Jézus nem söpri le mérgesen a próbálkozásokat, hanem egyszerűen pontosítja, továbbgondolja őket – a bibliai idézetekkel hadonászó sátán érveit más idézetekkel szereli le.

Három kísértés. Az első a kövek kenyérré változtatása. A jóllakás vágya – a legelső kísértés emberségünk legalapvetőbb igényének kielégítése. Jézus melléteszi, hogy nem csak testi szükségleteinkre kell figyelni. Aki csak kenyérrel akar élni, csak az elfogyasztható élvezetek után fut, az nemcsak Istentől távolodik el, hanem a saját emberségétől is. Figyelmeztetés a napjaink jóléti-fogyasztói társadalmában élők számára, ahol a reklám sugallja, hogy a javak birtoklása vagy használata adja a boldogságot. Nagyböjt elején érdemes még egy igazságra odafigyelni. A böjt nem sportteljesítmény, hanem eszköz arra, hogy testünkön át a lelkünket is építsük. Túlhajtása azonban gőghöz vagy betegséghez vezethet, a túlzott önmegtartóztatás eltorzíthatja a személyiséget is. 

Jézus második kísértése: ugorjon le az ókori világ egyik csodájának számító jeruzsálemi templom tetejéről. Ez egy igazi kísértés, aligha kell ennél nagyobb mutatvány. A népszerűség hajhászása, a siker utáni vágy súlyos kísértés azoknak, akik a testi szükségleteket átlépik vagy meg is oldják. A túlhajtott önbizalom vagy az isteni segítségbe vetett túlzó hit is tévutakra visz. Ma is érvényes a figyelemfelívás: ne próbálgasd az isteni segítséget – ne kísérletezz vele! Ahogy a sátán Jézust megpróbálja csapdába csalni: ha csakugyan Isten fia vagy… – ismerjük a helyzetet, amikor a barátok azt mondják: ha menő vagy, iszol még egy pohárral, bírsz még gyorsabban menni az autópályán.

A harmadik a hatalom kísértése. A hatalom persze nem feltétlen rossz dolog: csapda lehet a jó szándékúaknak is. Esetleg azt gondolják, a cél szentesíti az eszközt, azaz a jó cél érdekében sok minden megengedhető. Belefér. Azt kéri a sátán, hogy Jézus önmagát feladva imádja őt. Ám nincs az a hatalom, ami megérné az Istentől való elszakadást. 

A kísértések tanulsága, hogy a sátán olyan dolgokkal próbál kereskedni, ami nem is az övé. De Jézus Istenben megtalálja azt a viszonyítási pontot, ahol nem esik se a túlzott önbizalom, se az önfeladás csapdájába.

Ez a puszta, ahol megváltoznak a dimenziók, és új jelentést kapnak egyszerű dolgok is.

Magyar Kurír