Meghívót kaptam egy eseményre! – mondta minap egy ismerősöm. – Olyan kedvesen invitáltak, hogy nem tudok nemet mondani – folytatta. A másik azt mondta: Egy régi iskolatársam keresett meg, hogy csatlakozzak a vállalkozásához, dolgozzak vele együtt.

Mennyi élethelyzet, amikor döntenem kell: megyek vagy maradok? A Szentírásban is számos meghívási jelenetről olvasunk. Jézus is többeknek mondja: kövess engem! Az a két szó, amit a héber és a görög nyelvben a követésre használnak, többféle emberi magatartást ír le. A szolga követi urát, hadsereg a vezérét. Mindig valamilyen közösséghez való tartozásnak, illetve a tiszteletnek a jele a követés. Izrael is követi Istenét az Egyiptomból való kivonuláskor. A Sínai-hegyi kinyilatkoztatás után a Törvény határozta meg az Isten követésének szabályait.

Az evangéliumokban Jézus, a korabeli rabbik szokása szerint, tanítványaival életközösséget létesített. A tanítványok Jézussal együtt élve hallgatták szavait és utánozták cselekedeteit. Jézus elvárta tanítványaitól, hogy kiszakadjanak korábbi életkörülményeik közül. Érezteti velük, hogy követőinek ugyanazt a sorsot kell vállalniuk, mint az övé.

Az apostoli levelekben más formában jelenik meg Jézus követése, itt a feltámadt Krisztus követésére kapunk meghívást. Az üdvözültek a Jelenések könyve szerint a Bárányt követik, vagyis oda jutnak, ahol ő van.

A modern világ az önálló személyiséget dicsőíti, és az egyéniség éppen abban nyilvánul meg, hogy van bátorsága szembefordulni minden tekintéllyel. Ma az önmenedzselés korát éljük: Harcold ki magadnak! Küzdj meg a jogaidért! Biztos bárki tudná folytatni hasonló kijelentésekkel. Sokan vádolják Egyházunkat, hogy csak olyan embereket tud elviselni sorai között, akik követik főpásztorukat, plébánosukat, követik a tanítóhivatal utasításait. Emiatt nem tekintik pozitív közösségnek Egyházunkat, mert nem egyéniségeket, hanem csak, úgymond, értéktelen szolgai utánzókat nevel, akiknek mások mondják meg, mit és hogyan tegyenek. Akik ezeket a vádakat hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy az Egyház mindig Krisztus követésére szólít fel, emberek követésére csak annyiban, amennyiben azok valóban követik az isteni Mestert.

A modern társadalom is kénytelen hirdetések és propaganda útján követésre ajánlott típusokat az emberek elé tárni, mert különben irányíthatatlan lesz a közösség. A kérdés csak az, hogy a sokszor látszatszabadságot mutató celebek tudnak-e vonzó, követhető jó példát mutatni? Mert a negatívumokat, bűnöket is fel tudja tüntetni a média világa pozitívumként, félrevezetve sokakat. Mi legyünk egyéniségek, akik képesek vagyunk Krisztus követésére akkor is, ha a virtuális valóság másra csábít.

Jézus meglát és megszólít. Mennyire személyes és közvetlen az ő meghívása: „Kövessetek engem”, és mindjárt a feladatot is megmondja: „és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ő teszi őket azzá! Minket is ő tesz követőivé mindazokkal az adományokkal, amiket életünk során kapunk tőle. Téged is megszólított és személyesen, keresztséged által meghívott, hogy kövesd őt. Ma is szól hozzád. Meghallod hívását? El tudod-e dobni „hálóidat”, hogy ő tegyen azzá, aki vagy? Követlek, Uram!

Magyar Kurír