Az előző héten Jézus megkeresztelkedésének történetét hallottuk. Ma azt látjuk, hogyan tanúskodott róla és feladatáról Keresztelő János. Az ő élete és minden ténykedése az eljövendőt szolgálta, azt, aki utána jön és hatalmasabb nála.

Ki valójában Jézus Krisztus? Mi az ő küldetése? Az Atya tanúskodik mellette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”; és egy teremtmény, Keresztelő Szent János is ezt mondja: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” Tehát Jézust az Atya a szeretett Fiaként mutatja be, János pedig ártatlan Bárányként, aki áldozat lesz a bűnök kiengesztelésére. Szó sincs tehát a zsidók által várt Messiásról, aki azért jön, hogy Izraelnek hatalmat és földi dicsőséget adjon mint földi király vagy hadvezér. Izajás Jahve szolgáját hirdette meg, aki magára veszi az emberek gonoszságait, és azokért halálával fizet. Áldozata által nem csupán Izraelnek ad világosságot és üdvösséget, hanem az egész emberiségnek. Izajás prófétának az Isten szolgájáról, a Messiásról szóló éneke Jézus Krisztusban lett valóság. Ő hozott szabadulást és üdvösséget minden embernek. A világosság mindenkinek világít. A Keresztelő tanúságot tett Jézusról. És én felismerem-e őt?

Szent Pál úgy értékeli apostoli szolgálatát, mint Jézus Krisztus által kapott megbízatást. Isten hívott meg minket is arra, hogy Krisztus testének tagjai legyünk, és így szentekké váljunk. A hit és a keresztség tehát megszentel téged és meghív Isten szolgálatára. Kegyelmi adományaiban Egyházunkban részesülünk. A Jézushoz és az Egyházhoz való tartozást ezért nem lehet különválasztani. A láthatatlannal való kapcsolat a láthatóban jut kifejezésre. Mi vagyunk az ő keze, tanító szava és szenvedő teste. A szentáldozásban eggyé válunk vele.

Akit Isten a próféták ajka által szolgájának nevez, ugyanaz, akit Isten az idők teljességekor szeretett Fiaként mutat be a világnak. Krisztus nagysága láttán a Keresztelő felismeri saját kicsiségét és megvallja: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Ő Isten választottja, aki nem vízzel, hanem Szentlélekkel keresztel. János hármas tanúságot tett Krisztusról. Isten Bárányának nevezte, aki elveszi a világ bűneit, vagyis igazi Megváltó. Aztán így tanúskodik róla: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá és rajta is maradt. Ebben az is benne van, hogy Jézus teljesen birtokolja a Szentlelket, akit ő közvetít mindannyiunknak a keresztségben. Ő Isten választottja, sőt szeretett Fia, vagyis benne beteljesedett az ószövetségi jövendölés.

Jézus tehát elmegy a Keresztelőhöz. Beáll a bűnösök közé ő, aki bűn nélkül való. Itt mutatkozik be, és egész földi életében a bűnös emberek között tartózkodik. Értünk, bűnösökért jött. Aztán János bemeríti abba a Jordán folyóba, ahová azért mentek olyan sokan, hogy bűneiket szimbolikusan lemossa a víz megtisztító közege. Jézus pedig azzal, hogy bemerül ebbe a közegbe, értésünkre adja: magára veszi minden bűnünket, hogy majd ott, a kereszten eltörölve őket és következményüket, a halált, megváltson minket.

Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! – halljuk minden szentmisében a Keresztelő szavait. Megváltásunk műve így folytatódik.

Magyar Kurír