„Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Az ószövetségi hit alapja volt, hogy Isten kiválasztotta, meghívta a zsidó népet, szeretettel fordult felé. Máriában mindez elérte csúcspontját, akit Isten a legnagyobb misztérium hordozójává tett. Egyszerű, mégis teremtői mélységeket hordozó szavak. Pedig itt kimondhatatlan, szavakba nem foglalható titok valósul meg. Az ember teremtett értelmével föl nem fogható valóság lép be az emberi világba. Az angyal szavaiban ott van: Jézus azért jön, hogy a bűn uralmát megtörje, Isten országát építse. Mária életébe berobban az Isten angyala. Megijed. Ezért bátorítja: „Ne félj, Mária!” Itt a pillanat kezdetté dermed. Akkor Isten azt mondta: „Legyen…” – és minden létrejött. Itt az ember válaszol Istennek: „… legyen nekem a te igéd szerint.” Milyen egyszerű szavakkal válaszol Mária. A Teremtő teremtménnyé lett! Ma dicsérjük Istent a csodáért, amit Máriában véghez vitt. Ez a csoda megszakította az Ádám valamennyi gyermekét megkötöző eredeti bűn láncát, és Máriában már Jézus születése és az üdvösségmű történelmi beteljesedése előtt létrehozta az üdvösséget. Mária így megnyitja a megváltottak sorát. Vele kezdődik el az üdvösségtörténet, és ebben ő maga is közreműködik, amikor világra szüli Jézust, aki minden embert üdvözíteni fog. Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes módon Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia.

Jézus születésének egyik emberi és kényes körülménye: József fájdalmas kétségéről van szó, akinek el kellett fogadnia az Istentől rábízott küldetést. Nem feltételezhetjük Józsefről, hogy Máriát hűtlenséggel gyanúsította volna. Hiszen ismerte és szerette őt. Ezért akarta titokban elbocsájtani, mert ha a törvény elé viszi jegyesét, akkor mindennek vége. Itt Isten beavatkozik, és angyala által József elé tárja küldetését. Mi játszódhatott le József lelkében? Talán azt kell gondolnunk, hogy nem értette az Isten titokzatos beavatkozását, és el akarta hárítani magától az ebben való részvételt, hiszen nem volt anyagiak bőségében, és alázatában kevésnek gondolta magát a feladathoz; menekülni akart a kiválasztástól, mint Illés és Jónás, Izajás vagy Jeremiás, akik az isteni küldetés pillanatában kicsinyeknek mondták magukat, vagy dadogóknak… József engedelmeskedik, alázatosan elfogadja Isten akaratát. A názáreti mesterember hitének, odaadottságának védelmében így bontakozik ki az Üdvözítő élete, és így válik az ádvent emberévé József.

A ma embere is menekül az Isten által eltervezett megváltás titka elől. Az alázatban és szolgáló szeretetben végrehajtott megváltás nem imponál az emberek többségének. Éppen ezért szeretnék kivonni magukat alóla, vagyis menekülnek a kereszténységtől, vagy kialakítják a sajátos útjukat: Vallásos vagyok a magam módján – mondják.

Hozzájuk küldi Isten a kegyelmének angyalát, amint Józsefhez is elküldte, és biztatja ma is az embereket: Ne félj! A Józsefet megszólító angyal így lesz karácsonyi angyallá számodra, és arra kér, hogy vállald a számodra sokszor oly érthetetlen, erőidet és képességeidet felülmúlni látszó istenszolgálatot. Hiszen Isten az alkotója ennek a világnak, ő tudja, miben hibásodott meg a világ mechanizmusa, és mi szolgál megjavulására. A karácsonyi titok már a húsvétot is megvilágítja, rámutat annak eredetére és születésére, aki a világ üdvösségéért majd meghal a kereszten. Ő az Isten Fia, a megtestesült Ige. 

Ezért nincs más feladatod, mint hogy életedet Máriához igazítsad, utánozd őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban. S amint Máriában a kegyelem teljessége az Isten és az emberek iránti szeretetben bontakozott ki, ugyanúgy kell növekednie benned az Isten és az emberek iránti szeretetnek. Mária igenje a mi igenünk.

Magyar Kurír