A másik világon meglátjuk majd, hogyan történt, hogy országalapító királyunk, Szent István, élete alkonyán, amikor emberileg magára maradt, és életműve aligha kerülhetett volna alkalmas utódok kezébe, Isten sugallatára okos dolgot tett. Összehívta országának nagyjait, és Jézus Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának oltalmába ajánlotta keresztény népét és élete művét.

Ismereteim szerint Szent István volt az első, aki uralkodóként egész nemzetét és annak jövőjét Isten Anyjának ajánlotta föl. Szent László Magyarok Nagyasszonyának nevezte el az egykori názáreti leányt, aki a magyar lelkiség kincse lett.

Ünnepe kezdetben Nagyboldogasszony napja volt, ma október 8-án ünnepeljük. Az ünneplés maradandó értéke, hogy ezen a napon magunkat, családunkat és minden hazánk fiát, lányát, egész népünket ismét Nagyasszonyunknak ajánljuk. Oltalmát nem azért kérjük, mert megérdemeljük, hanem azért, mert kis országunknak és népünknek a nagyok között égi segítségre van szüksége. Anyai gondoskodását ma is igénylik, akikben él a máriás lelkület.

A mai elmélkedés e lelkületünk építésére ad lehetőséget. Elsősorban hitünk igazágát idézzük az emlékezetünkbe. Isten és ember, a Teremtő és a teremtmény között végtelen a különbség. Amióta az emberiség elveszítette Isten barátságát, áthidalhatatlan szakadék választott el bennünket Istentől. A hidat Isten és ember, földi életünk és üdvösségünk között csak az irgalmas Isten építhette meg. Emberré lett Fia hidalta át a szakadékot, s Isten azóta Fiának testvéreit látja az emberekben. Mi pedig Jézus Krisztusban láthatóan ismerhetjük meg a láthatatlan, élő Istent, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Isten népe lettünk.

Fiának megtestesülését Isten emberi együttműködéssel váltotta valóra. Az ember, aki világra hozta a Megváltót, az az asszony, akit az ősevangéliumban ígéretként ismert az emberiség. Ma pedig az Úrangyala imádságban hálás szívvel idézzük föl, hogy ő az Úr szolgálóleányának nevezte magát, és föltétel nélkül igent mondott arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Fia Emmanuel, azaz „velünk az Isten”. Ő egy lett közülünk, s azóta nemcsak Urunknak, de Atyánknak is hívhatjuk Istent. Jézus az egész emberiség minden tagját testvéréül fogadta, ezért Anyja bennünket gyermekeinek fogad el. Mária a mi égi Édesanyánk.

Ezt tette különleges magyar örökséggé Szent István fölajánlása, akinek mi, magyar fiai és leányai örökösei vagyunk földi zarándokutunkon. 

Mit kérjünk? Bocsánatot a 20. században és napjainkban Isten nélkül élni akaró emberek bűneiért, és a magunk vétkeiért. Adjunk hálát Istennek, hogy minden nehézség ellenére megmaradtunk a Szent István szerezte kereszténységben. Méltatlanságunkat beismerve kérjük őt, hogy ma az újabb népvándorlás, amit kapitalista érdekek támogatnak, el ne sodorja országunkat, népünket. 

Merjük megígérni, hogy az elődeink által megőrzött Mária-tiszteletben fogunk élni a jövőben is, és a Nagyasszonyunk iránti tiszteletet igyekszünk továbbadni a jövő magyar nemzedékeinek.

* * *

Seregély István emeritus egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben az Adoremusba elmélkedéseket írjon. A lelkipásztorkodásnak ez a formája sokakat megérintett, számos elismerő levél és szóbeli közlés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyekben az olvasók kimagaslónak tartották írásait, örömmel olvasták Útravaló-gondolatait. Érsek úr előre dolgozott. Karácsony előtt már a 2020-as évre készítettük elő a közös munkát. Ezután érkezett a fájdalmas hír, hogy papi életét befejezve az Örök Hazába költözött. Amikor megköszönjük a Teremtőnek életét és a tehetséget, mellyel megajándékozta, kegyelettel emlékezünk rá, és olvassuk az Adoremus októberi számában eligazító tanítását. Requiescat in pace!

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír