Szítsd föl magadban Isten kegyelmét, hogy megőrizd magadban az egyetlen kincset a Szentlélek erejében. Merem mondani, hogy ez a kincs a kötelező életszentség. 

Gyerekkoromban még azt hallottam, hogy az életszentséget csodatételek igazolják. Az Ószövetségben olvasható a fölhívás: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” Megerősíti ezt az Újszövetségben Szent Péter apostol is, az első levelében. Nem is szólva Urunk Jézusról, aki azt mondja: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!” Így eleve lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tűnt számomra az életszentség.

Sokat enyhített a megfogalmazáson, amikor azt tanultam, hogy az életszentség életút, amely törekszik a tökéletességre. Így a parancs már életprogramnak vehető.

Egy lelkigyakorlatos elmélkedés során aztán ráébredtünk, hogy a mi tökéletességünk nem több és nem kevesebb, mint hogy esve-kelve, állhatatosan követjük Jézus Krisztust. Akkor már készséggel választottam életprogramul az életszentséget, és ma sem mondok le róla. Törekvésem eredménye ugyan szerény, de szívesen imádkozom ezt a fohászt: „Nálad talál nyugalmat zaklatott szívem. Neked ajánlottam mulandó életem. Hálát adok neked azért, hogy megjárhattam az általad kijelölt utat.”

Minden októberben igazi bátorítást jelent Lisieux-i Szent Teréz életrajza és Guy Gaucher Egy élet története című munkája, mely egyértelművé tette, hogy a magunkfajta emberek csak Szent Teréz kis útján juthatnak az üdvözültek sorába. Rendeljen Isten gondviselő szeretete bárhová, bármely élethivatás teljesítésére, mindig, mindenkinek Isten emberré lett Fiához kell igazodnia ott, ahol van, amíg csak él. Merem állítani, hogy ezzel az életvitellel akkor is szentté válhat az ember, ha soha senki meg nem tudja, még ő maga sem.

Két kiegészítést kell ehhez hozzátennem. Az egyik tudnivaló, hogy mindig törekedni kell a szeretet, azaz a főparancs teljesítésére. Tenni a megismert krisztusi jót, minden körülmények között, minden emberrel. Ez maga boldogító, főleg, ha hasonlóan gondolkodó emberektől viszonzást is kapunk érte. Az egymásnak minden jót megtevő hitvesek számára felragyog az esküvőn kívánt boldog élet, és valóságos kis mennyország lehet a családi otthon.

A másik tudnivaló, hogy a jót minden körülmények között, mindenkivel megtenni, és a krisztusi főparancsot tökéletesen megvalósítani senki sem tudja. Ám ennek ellenére is törekednünk kell az életszentségre. S hogy nem hiába, azt Jézus Krisztus tanításából tudhatjuk, mely szerint odaát 99 ártatlannál nagyobb örömet szerez egyetlen megtérő.

A szentek, kivéve a Szűzanyát, mind bűnös emberek voltak. Szentségük a mindenkori őszinte megtérésre épült, melynek egyik fölétele volt, hogy ők is irgalmasok, azaz megbocsátók tudtak lenni embertársaik iránt.

* * *

Seregély István emeritus egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben az Adoremusba elmélkedéseket írjon. A lelkipásztorkodásnak ez a formája sokakat megérintett, számos elismerő levél és szóbeli közlés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyekben az olvasók kimagaslónak tartották írásait, örömmel olvasták Útravaló-gondolatait. Érsek úr előre dolgozott. Karácsony előtt már a 2020-as évre készítettük elő a közös munkát. Ezután érkezett a fájdalmas hír, hogy papi életét befejezve az Örök Hazába költözött. Amikor megköszönjük a Teremtőnek életét és a tehetséget, mellyel megajándékozta, kegyelettel emlékezünk rá, és olvassuk az Adoremus októberi számában eligazító tanítását. Requiescat in pace!

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír