Az idei megemlékezést június 16-án a 9 órakor kezdődő szentmiséhez kapcsolódóan tartják az újhatvani Szent István-templomban, melynek főcelebránsa Lengyel Donát ferences atya lesz. A mostani ünnepség különlegessége, hogy a hatvani önkormányzat döntése értelmében a városrész egyik utcája felveszi P. Kriszten Rafael egykori hatvani házfőnök nevét, aki egyike a boldoggáavatásra váró hét ferencesnek.

Rafael atya (1899–1952) a háború alatt Budán, a Margit körúti rendházban működött. Házfőnök–plébánosként a zsidóüldözés idején – a menekítés érdekében – megszervezte az üldözöttek átvételét a Katolikus Egyházba, és sebesülten is több száz kilométeres gyalogos útra vállalkozott, hogy a nunciatúrán kapott menleveleket a címzettekhez eljuttassa. Az általa vitt iratok segítségével egy teljes vagont fordítottak vissza, és így az odazsúfolt emberek megszabadultak a haláltól.

A világháború után megnyitotta a kolostor konyháját, és hosszú időn keresztül étkeztette a környék nyomorgóit. 1949 augusztusában, már betegen került Hatvanba házfőnöknek. 1950. június 19-én, a szerzetesrendek elhurcolásának idején teherautók álltak meg a hatvani rendház előtt, piarista szerzeteseket és szerzetesnőket deportáltak a kolostorba. A lakosságot azonban provokátorok fellázították, azt híresztelve, hogy a ferenceseket akarják elvinni. Ekkor az emberek a templom elé vonultak, és élő láncot alkottak. A rendőrség felszólította a házfőnököt, P. Rafaelt, hogy oszlassa fel a tömeget. Nem sikerült. Az éjszakai órákban a politikai rendőrség brutális módon feloszlatta a tüntetést, a kolostor lakóit pedig véresre verte.

Az újhatvani rendházban élő négy ferences atyát az Andrássy út 60-ba szállították, civilek százait pedig kényszermunkatáborokba. Rafael atyát – a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén – 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1952. szeptember 15-én halt meg a börtön embertelen körülményei között.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír