„A
hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt
mondják: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki
örökkön örökké uralkodik.”
(Jelenések könyve 11. fejezet 15. vers)
Kezdjünk
ma egy kis humorral! Hacsek és Sajó beszélget: Amikor a feleségemmel
veszekszem, mindig enyém az utolsó szó! – dicsekszik Sajó – Tényleg? – kérdi
Hacsek – És mit szoktál neki mondani? – Azt, hogy: Úgy lesz, drágám!
De
viccen kívül. Döbbenetes, hogy mennyire áthat bennünket az Ördög által belénk
oltott birtoklás és irányítás vágya, hogy mindig miénk legyen az utolsó szó:
’Ez
az én játékom!’ ’Ez az én helyem!’ ’Én vagyok az erősebb!’ ’Én láttam meg
előbb!’ ’Amíg az én kenyeremet eszed!’ ’Nekem jogaim vannak!’ ’Én vagyok az úr
a háznál!’ ’Itt én parancsolok!’
Mennyi
’én’, mennyi ’nekem’, mennyi ’enyém’! S mennyi könny, és mennyi szenvedés,
mikor mindez erőszakos módon kitör belőlünk.
Ezért
ma, amikor a Jelenések könyvének eme versét olvasom, eszembe jut az a sok
értelmetlen háborúskodás, öldöklés, amit múló hírnévért, befolyásért,
elértéktelenedő tárgyakért, vagy területekért folytatok.
S
mint végső figyelmeztetés harsan fel az utolsó angyal trombitája: Hagyjál fel
végre a gyerekes hatalmi játszmáiddal! Ne lázadj tovább! Jöjj Teremtődhöz!
Szerető Istened vár téged!
Uram,
kérlek, mielőtt e világ országai felett átveszed az uralmat, legyél Úr, szívem
vágyai felett!
’Legyen
meg a Te akaratod!’
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
január 13, 2021
Kommentáld!