Bálint. Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő.* Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (jan. 7), akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.

A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt.* Így történhetett aztán, hogy Bálint jeles februári ünnepe és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi. Így van ez hazánkban is.

Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Szepesbéla (Bele) jellegzetes német szokása volt, hogy karácsony estéjén sokan kimentek arra a helyre, ahol hajdanában Szent Bálint temploma állott. Itt megmosdottak, hogy a rontás egész esztendőn át elkerülje őket.*

Bálint képe föltűnik Bélakorompa (Kremna, 1516), Kassa (1440, Erazmus társaságában), Zsidve (Jidveu, 1518), Szászbogács (Bagaciu, 1518) szárnyasoltárain,* más gyógyító szentek társaságában a kassai székesegyház Mettertia-képén (1516), amely Czottmann Bertalan patikus és felesége fogadalmából készült,* továbbá az esztergomi Keresztény Múzeum néhány közelebbről már meg nem állapítható, de föltétlenül hazai táblaképén. Egykorú faszobrát őrizte meg Mateóc (Matejovce 1490).*

Bálintot tiszteli védőszentjéül egy besztercebányai kápolna (1480), valamint Szentkereszt (Križoviany), Györke (Ďurkov), Lédec (Ladce), Krempach középkori temploma. Oltármestersége volt Szepeshelyen (Spišské Pohradie).*

A gyöngyösi Szent Orbán-templomban képe függ: Szent Bálint betegségben sínylődők pártfogója. Fölajánlotta Hajpel Bálint (a múlt század legelejéről). Hogy a kultusz a palóctájon általánosabb lehetett, mutatja, hogy Gyöngyöspata idős asszonynemzedékei emlékeznek rá: nyavalyatörésről Bálintot hívták segítségül.

A XVIII. században főleg a Schwäbische Türkei betelepült németjei körében felbukkanó, Bálint tiszteletére szentelt kápolnák, templomok: Kiskőszeg (Batina, 1758), Szajk (1760, Vendel társaságában), Németbóly (1771) már nem közvetlen fejleményei hazánk középkori Bálint-kultuszának. Szajk említett Bálint-kápolnája a hazai parasztépítészet barokk ihletben fogant remeklése (1760). Régi oltárképén az egykorú szülőföldi hagyomány summázásaként Bálint és Vendel feje fölött a Mariahilf is látható: Bálint a betegek, Vendel a jószág oltalmazója, Mária pedig az új hazába induló jámbor bajor nép vezércsillaga. A kápolna falát német szokás szerint régebben fogadalmi képek borították. Sajnos, egy sincs belőlük.

Bálintot főleg a nyavalyatörések, lelkibetegek tisztelik. Nagynyárád szomszédos német faluban a Valentinitag fogadalmi ünnep, amelyen sokan szentségekhez járulnak. A templomban oltára áll. Évközben a beteg családtagért misét mondatnak előtte. Babarc, Máriakéménd, Erdősmárok, Lapáncsa, Lánycsók német népe szintén tiszteli. Márokon sem a család, sem a jószág a szent ünnepén délig nem eszik. Az öregek későn keltek, addig az ágyban imádkoztak. Akit frász, vagyis nyavalyatörés gyötör, megfogadja, hogy Bálint napját egész életén át mindig megböjtöli. Gyermek helyett édesanyja tesz fogadalmat. Halála után a felnőtt, meggyógyult gyermek a böjtöt továbbra is megtartja. A bólyi német betegek – ha nehezen is – eltörekedtek a misére: meggyóntak, megáldoztak, Bálint segítségéért is könyörögve.*

Nyilván német szomszédjaiktól vették át a mohácsi sokácok is azt a máig élő hagyományt, hogy ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek, vagy zsírtalanul főznek, a templomban imádkoznak, egyesek gyónnak-áldoznak. Ők is szívbetegségen hívják Bálintot segítségül.

Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leszédüléstől, leeséstől.

Máriakéménd búcsújáró temploma előtti kőkereszten Szent Bálinthoz intézett német nyelvű könyörgést olvastunk. Köztéri szobrát láttuk Cikón, képét a pécsi Ágoston-templom sekrestyéjében.

Bálint napja már a Farsang, tavaszvárás idejére esik, amelyet Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában a szerelmesek tartanak számon. Erről a Hamlet egyik jelenete is tanúskodik. hiedelem, illetőleg ünneplés kétségtelenül a szó gyökerével (valeo, valens) is összefügg. Németországban viszont nyilván félelmetes patronátusa miatt szerencsétlen napnak számít. Így tartja* a baranyai Feked német népe is: nem szabad a jószágot befogni. A Valentiniei nem kél ki. Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész esztendőben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöppentenek.

Ebbe az összefüggésbe, a koratavaszi várakozások rendjébe sorozhatjuk azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy akár van, akár nincs már ezen a napon hó, e kirajzott szegedi ivadékok csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar, porta olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide aztán mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak a számukra. Akad, aki fazékban rakja oda nekik. Cserszegtomaj gazdái Bálint napkor napkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvajokat és madarakat távoltartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.*

Hangony barkó népe úgy véli, hogy Bálint napján jön vissza a vadgalamb. Ez már a tavaszt jelenti.

A rábaközi Szil faluban mondogatják,* hogy Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd az időjárás kedvezni.

A horvát néphit szerint* a madarak ezen a napon tartják a mennyegzőjüket.