„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok
vétkeitek és bűneitek miatt.”
Mindig csodálattal néztem a fából készült dolgokat. A gondos
faragást, a minták kidolgozását. Mind-mind annyira művészi. Egy nagy, göcsörtös fából, amit a legnagyobb
viharok tépáznak, azt gondolná az ember, hogy a legnehezebb bármit is faragni.
De, képzeljünk el egy nagy munkával és művészi pontossággal elkészített
gyertyatartót. Hadd mondjak el róla egy történetet:
A mester az erdőt járja letöredezett faágak után kutatva.
Barátja megkérdezi: „Melyik fafajtával szeretsz a legjobban dolgozni? – Azt
hiszem azokkal, amelyek az Appalache-hegység tetőgerincén növekvő fákból
származnak- felelte. –Miért?- tudakolta a kíváncsi barát. – A zord időjárás
miatt a fák ott nagyon lassan növekednek – mondta. – Ennek következtében a
faanyag erős, és a rétegek szorosan egymáshoz tapadnak. Emiatt nehéz kifaragni
az ilyen fát, de ami ezekből készül, az mind tartós és nagyon szép.” A barát
meglepődött a mester válaszán. Gyakran sétált ilyen és ehhez hasonló
vidéken, ahol a hideg szélrohamok megtépázzák a fákat. Aztán, amikor a mester
egy ilyen fából készült dobozkát mutatott neki, megértette, hogy ami egykor
csúnya és viharvert volt, abból egy igazi mesteri kéz rendkívüli tárgyat tud
formálni. A barát megkérte a mestert,
hogy mutasson egy nyers fát, amivel dolgozni szokott. A mester így válaszolt: -
éppen nincs nálam. Tudod, nem szoktam kivágni ezeket a fákat. Megvárom, amíg
maguktól kidőlnek, és akkor begyűjtöm őket, majd valami szép formát faragok
belőlük.
Nem véletlen, hogy a Biblia fákhoz hasonlít minket
(Zsoltárok 1:3). Az élet viharai bennünket is megtépáznak. A mindennapi gondok,
a szeretetlenség, a nélkülözés, a fáradalmak, a családi zűrzavarok, mind tépázzák
a lelkünk. Sokan vannak, akik ezeket a viharokat nem értik és égre tekintő
szemekkel választ várnak, hogy Isten miért engedi ezeket meg.
Sajnos erre a kérdésre nem tudom a választ. Egy valamit
viszont határozottan tudok. A mi szél csapdosta életünk kell Istennek! Olyan
élet, amelyet rendbe hozhat, amelyből valami csodálatosat, valami mesterit tud
kimunkálni.
Ez a munka mindenki számára kemény lesz. Minket a bajok
közepette fog faragni Isten és ez nem mindig lesz kellemes, de amint kész az
alkotás, érteni fogjuk, hogy azok a viharok, amelyeken keresztül mentünk arra
szolgáltak, hogy Isten ezt a csodát hozza létre bennünk.
A csoda pedig nem más, mint az új élet Krisztusban! Ő
megígérte, hogy képes új életet adni és ezen ígéret mögött nem ember áll, hanem
maga Isten! Nem úgy teszi ígértét, mint némelyik ember és rövid időn belül
elfelejti szavait. Isten szavahihetőségét misem bizonyítja jobban, mint az
Ószövetség történetei. Nézzük meg például Ábrahámot. Ábrahám igen sokáig gyermektelen
volt, ugyanis felesége nem tudott neki fiút szülni. Örökösének Elíézert, szolgálóját gondolta. Ekkor Isten
szólt Ábrahámhoz, hogy nem ő lesz örököse, hanem a saját fia. Ábrahám még
mindig nem értette, hiszen már idős korú volt és nem volt gyermeke. Nem sokkal
később Isten ígéretet tett Ábrahámnak, hogy felesége, Sára gyermeket fog
szülni, akitől népek fognak származni és királyok (1.Mózes 17:16). Isten
betartotta ígéretét és Ábrahámnak fia született Sárától, feleségétől, név
szerint Izsák. Hiába az idős kor, a
körülmények vagy az addigi reménytelenség. Isten csodát tett és nem
felejtkezett el ígéretéről.
Krisztus új életet ad! Bármilyen bűnökkel teli is a múltunk,
Ő nem a múltra tekint. Mindannyiunkat ismer személyesen, tudja az életünket és
megígérte, hogy a kőszívűnket, hússzívvé alakítja. Ha meghalunk a régi
életünknek és átvészeljük a szélviharokat, akkor Ő egy teljesen új alkotást fog
kimunkálni bennünk. Csak bízzunk Rá mindent!
Áldott napot kívánok!
Kommentáld!