Mindig elcsodálkozok az égbolton, a csillagokon, a Hold varázsán és a Nap életet adó sugarain. Mindegyik egy külön csoda és fel nem foghatom, hogy hogyan létezhetnek ilyen tökéletesen. A felsoroltak között van egy, amely különösen sokoldalú: a Nap. Láttad már a Napot felkelni? Lenyugodni? Néztél már délben fel az égre, amikor a legmagasabban van? Ugye, hogy mindig más és mégis ugyanaz?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg egy olyan laskában élek, ahol minden reggel megcsodálhatom a napfelkeltét. Előfordult már az is, hogy a szépségétől meghatódottan köszöntem meg Istennek mind azt a jót, amit kaptam eddig Tőle.
Amikor arra gondolok, hogy vajon Jézus milyen lehet, eszembe jut a Nap. A Nap minden reggel „felkel”, életet és fényt ad. Meleget áraszt és sugaraival simogatja a bőrünk. Minden növény, állat és ember egyaránt függ a Naptól. Szükségünk van a fényre, ez adja az életet. Jézust hasonlóan tudom elképzelni. Minden helyzetben azt adja, amire a legnagyobb szükségünk van. Csendesen közelít, akár a kelő Nap. Amikor a legnagyobb szükségünk van Rá, akkor teljes vállszélességgel áll mellettünk, akár a déli Nap. A nyugalom perceiben finoman „simogatja” a lelkünk, mint a lenyugvó Nap.
Tudom, hogy Isten minden helyzetben úgy érkezik az életünkbe, ahogy épp szükségünk van Rá. Néha csendben figyel, néha pedig finoman terel arra az útra, amely a javunkat szolgálja.
Amikor ma felnézel a Napra, csukd be egy pillanatra a szemed és engedd meg Istennek, hogy melléd álljon pont úgy, ahogy szükséged van Rá!
Áldott napot!
bejegyezte: csomó hajni – július 19, 2022
Kommentáld!