A jóság napján megtelt a budapesti vásárközpont plenáris terme. A szentmise főcelebránsa és szónoka Piero Marini érsek volt. Koncelebrált a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) számos tagja, köztük Veres András megyéspüspök, a testület elnöke; Erdő Péter bíboros, prímás és sok vendég főpásztor a világ minden részéről.

Marini érsek homíliájában a szentleckéhez és az evangéliumhoz fűzte gondolatait. Lukács evangéliuma az elsorvadt kezű ember meggyógyításáról szól. Jézus találkozásai során mindig gyógyította a betegeket, ezúttal ezt szombati napon tette. Az evangélista két mozzanatra – az elsorvadt kézre és a szombat törvényére – irányítja hallgatói figyelmét, amelyeket Krisztus fényében érthetünk meg. A kéz sorvadtsága kizárja az embert a munka világából, s ezzel „az ember számára megfogyatkozik az élet teljessége ahhoz képest, amire a hivatása szól. Az evangélium szerint a betegség azt jelenti, hogy az ember válságban van önmagával, nem érti sem önmagát, sem kapcsolatait a többi emberrel és a körülvevő világgal, szem elől téveszti az élet értelmét”. Ebből az állapotából gyógyítja ki Jézus.

Egyrészt visszaadja keze épségét, másrészt „középre hívja”, s ezzel figyelmezteti annak vizsgálatára, mit helyez élete középpontjába.

Lukács evangélista ráirányítja a figyelmünket a szombat törvényére is: a zsidók azért kapták Istentől ezt a parancsot, mert Isten meg akarta mutatni, az a munka, amely nem enged pihenést, a rabszolgáé; a pihenőnap, a szombat megülése emlékezteti az embert a szabadságára. A szombat törvénye tehát úgy született, mint a szabadság törvénye, és ezzel figyelmeztetés Isten üdvözítő művére. Azért kaptuk, hogy jót tegyünk. Jézus úgy teljesíti be a szombatot, hogy felfedi Isten szeretetét, amely elmegy a teljes önátadásig. Jézus szombatja így készít fel, telve szeretetgesztusokkal, a vasárnapra, így váltja fel és teljesíti ki a vasárnap a szombatot.

A keresztények számára a vasárnap a szeretet napjává válik. A szeretet törvénye fogja át az egész napot, főként az Eucharisztiát, és arra indít bennünket, hogy beteljesítsük a szeretet törvényét, amelyet az Úrtól kapunk, és amelyet tovább kell adnunk másoknak. Együtt ünnepeljük az Eucharisztiát, és ebből az ünneplésből meg kell tanulnunk, hogy hitünk jövője attól függ, miképpen tudunk élni abból a liturgiából, amit ünneplünk. Tudunk-e ugyanazzal az örömmel és barátsággal menni és élni az emberek között, amellyel az Úr jön mihozzánk? Vállajuk-e hivatásul, hogy az evangélium apostolai legyünk?

Ennek ára is van, erről hallhattunk Szent Pál példája nyomán a szentleckében: a mindenkori tanítványoknak nem csupán az a feladatuk, hogy elvont értelemben hirdessék Krisztust, hanem az is, hogy tanúskodjanak az evangéliumról, a fáradságot, a kellemetlenséget, a szenvedést vállaló életük példájával. Tanúságtételük így tudja megérinteni a többi ember szívét. Ha mi ezt az árat szívesen megfizetjük, akkor tud beteljesedni Isten üdvözítő terve. Ez ad értelmet fáradozásainknak és szenvedéseinknek, és ez az egyetlen módja, hogy az elvetett mag gyümölcsöt hozzon.

Ez az eucharisztikus kongresszus tanítson meg bennünket arra, hogy az Eucharisztia ünneplése mindig azt jelenti, hogy beteljesítjük a szeretet törvényét, amit az Úrtól kapunk, s amelynek továbbadása a többiek számára az Úrtól kapott feladatunk”

– zárta szentbeszédét Piero Marini érsek.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola látta el. 

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila 

Magyar Kurír