A szentmise főcelebránsa Mohos Gábor, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Szent István-bazilika plébánosa és a NEK Titkárságának koordinátora volt. Vele koncelebrált Fábry Kornél, a NEK Titkárságának főtitkára, Őri Imre, a bazilika káplánja, valamint Hernandez Elmer SVD verbita szerzetes, aki maga is önkéntes szolgálatot vállalt a kongresszus idején.

A hatalmas templom megtelt a NEK önkénteseivel. Többen magukra öltötték a szeptemberben számunkra sokszor eligazítást jelentő fehér, logós pulóvert, színes pólót vagy a zöld kabátot. A szolgálatból részt vállaló cserkészek is képviselték magukat az ünnepi alkalmon. Szeptemberben az önkéntesek 2500-an segítették az eucharisztikus kongresszus lebonyolítását, és már a hosszas, a pandémia miatt megnyúlt előkészítés idején igazi közösséggé váltak koordinátoraik közreműködésével.

Mohos Gábor a szentmise bevezetőjében elmondta: hálát adni gyűltünk össze ilyen szép számban az eucharisztikus kongresszus ajándékaiért. Az önkéntesek Isten munkatársai is lehettek, az ő szeretetét és szolgálatkészségét közvetíthették. Jézus is azért jött, hogy ő szolgáljon másokat – ebben követhettük az ő nyomdokait.

Az időnket, a képességeinket Isten megáldotta, és mások és magunk számára ajándékká tette.

Szent Imre herceg ünnepén a Bölcsesség könyvéből hangzott el az a szentírási szakasz, amelyben Isten irgalmas jóságával magyarázzák egy ifjú korban elhunyt fiú halálát: az Úr biztonságba helyezte, kimentette őt a bűnösök közül. Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből az éber szolgáról szólt, aki akkor is készen várja az urát, amikor nem is gondolnánk, hogy megérkezik. Az úr pedig asztalához ülteti őt, és felszolgál neki.

Mohos Gábor prédikációja elején kiemelte: Jézus az utolsó vacsorán az átváltoztatás szavaival kijelöli a köztünk való jelenlétének, túláradó önajándékozásának a formáját. A szentmisében ezek a szavak nem csupán az emlékezés szavai, hanem Jézus valóságos, szerető, értünk cselekvő jelenlétét adják.

Ő cselekszik értünk akkor is, amikor magunkhoz vesszük Őt a szentáldozásban, és cselekszik egy szentségimádáson is.

Most mi is emlékezünk a szeptember eleji eseményekre, de ez sem csupán egy emlékezés, mint ahogy a szentmise sem csupán az.

Az eseményeken kapott kegyelmek ma is felelevenednek, működnek és tovább élnek bennünk, kibontakoznak és formálnak minket, ha együttműködünk Istennel.

Nyitott szívvel szeretnénk továbbmenni azon az úton, amelyen a kongresszus egy meghatározó mérföldkő volt. Mindenkinek tovább kell haladnia a maga útján – hangsúlyozta a püspök.

Hogy merre vezet az út? – tette fel a kérdést. – Imre herceg kiskorától tiszta szívvel élte az életét, a különböző csábítások nem homályosították el a tisztaságát. Ő meg tudja nekünk mutatni, hogy Isten a lelkünk megtisztulására és megújítására akar vezetni minket. Vannak olyan szentek, mint Imre, akik gyermekkoruktól megőrizték ezt az erényt, de talán még többen vannak azok, akik visszatértek ehhez a tisztasághoz egy eltávolodás, vagy a gyermekkori hitetlenség után: amikor Isten kegyelme megérintette őket, a lelki tisztaság ismét a sajátjukká válhatott.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent” – idézte a szónok a nyolc boldogság ide vágó részletét. – Szent Imre nemcsak a halálakor részesülhetett ebben, hanem már fiatalon is látta Isten igazságát, hogy mi a fontos, mi nem, és mi az, ami igazán értékes. Mivel tiszta volt a szíve, olyan dolgokat is meglátott, amit mások nem: a másik ember tisztaságát, lelkének a szépségét. Ugyanakkor aki tisztaszívű, látja azt is, mennyire sebzett és fájdalmas az élete a nem tiszta a szívűeknek, és ez fájdalmat okoz neki.

Az Eucharisztia szentség, tökélesen tiszta. Jézus arra vágyik, hogy tiszta szívvel fogadjuk be őt. És noha nem tudunk tökéletesen tisztaszívűek lenni, ha őszinte szándékkal vesszük magunkhoz, ő maga tisztít meg minket. Rendszeresen éljünk a szentáldozással vasárnaponként, és ha módunk van rá, hétköznap is! – buzdított Mohos Gábor. – Jézus tisztasága tükröt is tart elénk, megmutatja, miben kell változnunk, szembesíti a lelkiismeretünket azzal, amit el szeretnénk hallgattatni magunkban. Ezt különösen a csendes szentségimádásban élhetjük meg, ahol a világ zaját lassan magunk mögött hagyjuk, és Jézussal találkozunk személyesen.

A hivatásunk nem kevesebb, mint hogy a kongresszus kegyelmeivel felvértezve ebben a világban Isten szentségének legyünk a hordozói, a hirdetői, annak a tisztaságnak a tanúi, amelyet Isten tud és akar nekünk megadni. Kérjük Szent Imre közbenjárását, hogy mi is tudjunk a tisztaság útján járni, és a kongresszusról őrzött emlékeink a kegyelem forrásai legyenek – zárta prédikációját a segédpüspök.

A szentmise végén Mohos Gábor felidézte, mennyire sokat jelentett mindannyiunk számára az eucharisztikus kongresszuson az, amikor szép számmal tudtunk együtt lenni, együtt ünnepelni, nemcsak virtuálisan, hanem valóságosan is, egy hatalmas közösségben. Kérte, hogy a most megélt valóságos együttlét is erősítse meg mindannyiunk jó szándékait, azokat a vágyainkat, amelyeket a szívünk mélyén hordozunk.

A szentmise után még sokáig örültek a találkozásnak az önkéntesek, fiatalok és idősebbek, és egy közös csoportkép is készült róluk a szentély előtt.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Magyar Kurír