A vasárnapi evangéliumból (Mk 7,1-8.14-15.21-23): „Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,.... Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert”.

Janka Ferenc / Vértesaljai László – Vatikán

A külső, rituális tisztaságra és tisztátalanságra figyelő farizeusokkal és írástudókkal szemben Jézus a belső, a szív és a gondolatok tisztaságára hívja fel a figyelmünket. Érvelése aktualitásából mára semmit sem vesztett, csak egészen más összefüggésbe került. Hiszen a Krisztus korabeli zsidóság ritualizmusa helyett szűkebb és tágabb környezetünkben mi a gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom élvezeteket és szórakozást kereső hétköznapiságával, sőt gyakran banalitásával találkozunk. Ennek jelszavai a „hiszem, amit látok”, „az a tiéd, amit megeszel” vagy a Huxley Szép új világából származó klasszikus szlogen: „nyúlj ki minden öröm után, ne halaszd holnapra bután”.

Az anyag dominanciájával szemben a gondolatokról alkotott véleményünket leginkább Goethe Faustjából Mephisztó híres mondata tükrözi:

„Fiam, fakó minden teória,

s a lét aranyló fája zöld”.

Pedig az emberi tudás és gondolatok elképesztő ereje a magfizika korszakos felismerése, a háborús és békés célra egyaránt alkalmazható maghasadási láncreakció felfedezése óta kétségbevonhatatlan tény. A gondolatok társadalmat, erkölcsöt, életet és sorsot formáló ereje azonban sokak számára mégsem evidencia. Talán azért nem, mert a gondolatok és a cselekvés, a szellem, a lélek és a test szoros kapcsolata sok kortársunk vélekedése szerint - ha nem is egyenesen a hamis tudat-, de legalább is a magánszférába tartozó vallásos lelkiség világába tartozik. Ehhez hasonlóan a pszichológia és a mentálhigiéné sokak szerint csak a lelki betegségek vagy egyensúlyvesztések korrekciójára, esetleg az egyéni hatékonyság növelésére vagy az élet élvezetesebbé tételére való.

Egy angol közmondás gondolatsora azonban a jelentéktelennek tűnő és a jelentős közötti szorosabb összefüggés felé vezet bennünket. „Egy szeg miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett...” Máskor verd be jobban a patkószeget. Ha azt mondaná valaki, hogy egy patkószegen egy ország sorsa múlhat, akkor első hallásra nevetségesnek tartanánk. A mondás logikus lépéseinek láncolatában azonban a kijelentés igazsága nagyon is elképzelhető.

Hasonlóan figyelemre méltó a korunkban sokszor alábecsült gondolatok jelentőségét feltáró másik következtetési sor.

„Vigyázz a gondolataidra, mert a gondolataid határozzák meg az érzéseidet.

Figyelj az érzéseidre, mert az érzéseid határozzák meg a szavaidat.

Ügyelj a szavaidra, mert a szavaid határozzák meg a jellemedet.

Törődj a jellemeddel, mert a jellemed határozza meg a cselekedeteidet.”

Légy körültekintő a cselekedeteiddel, mert a cselekedeteid határozzák meg a sorsodat.

A gondolatoktól, az érzelmeken, szavakon, cselekedeteken és jellemen át a sorsunkig vezető logikai ív fényében már sokkal világosabb a gondolatok alapvető és meghatározó fontossága.

Pozitív és negatív gondolatainkkal kapcsolatban érdemes egy másik bölcs hasonlatot is megfontolnunk. Ha a fejünk fölött elszáll egy madár, arról nem tehetünk. De ha fészket rak a hajunkban, arról már igen. Nem csak a gondolatok minősége, hanem a velük eltöltött idő mennyisége is lényeges, hiszen a visszatérő, dédelgetett gondolatok ereszthetnek csak gyökeret a szívünkben. A szívből eredő gonosz gondolatokból származnak aztán a “házasságtörések, lopások, gyilkosságok, hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség”. Ezzel szemben a tiszta gondolatokból ezek ellentétei eredhetnek: a derűs házastársi szerelem, a tisztes tulajdon megbecsülése és a vele való helyes bánásmód, a mértékletesség és nagyvonalúság, a becsületesség és megbízhatóság, a lelki és szellemi gyönyörűség, a másikkal együtt örülni képes jóindulat, az udvarias, motiváló és elismerő beszéd, az értékeinket hálával fogadó és mások szolgálatára fordító alázat, a józan és szent bölcsesség öröme. 

Gondolataink szívünket átható és alakító ereje abból is ered, hogy ezek az idő egészével, a múlttal a jelennel és jövővel is kapcsolatban állnak. Szent II. János Pál pápa az emlékezet megtisztításának szükségességéről beszélt. Felismerését folytatva jelenlétünkre és jövőnkre várakozó gondolataink megtisztításának szükségességét is beláthatjuk. Hiszen folytonosan kesereghetünk múltunk veszteségein és kudarcain, a jelenben szoronghatunk korlátjaink és gyengeségeink miatt, és retteghetünk a jövőben ránk leselkedő veszélyektől, kudarcoktól és az elkerülhetetlen haláltól. Az Isten szeretetének fürdőjében megtisztított gondolatok azonban a múltban, a jelenben és a jövőben nemcsak a személyes vagy közösségi sorsunk szép emlékeit, jelenének erőforrásait és jövőjének reményeit foglalják össze, hanem Isten szabadító tetteinek emlékezetét, gondviselő jóságát és örök üdvösségre hívó szeretetét.

Jézus tanításának lényegére figyelve, - tiszta gondolatokat, érzéseket, szavakat, cselekedeteket és jellemet kérve - bízhatunk abban, hogy a Szeretet-Isten jóságára emlékező, barátságában el-elidőző és a vele való végső, boldogító találkozásra váró földi sorsunk vége valóban az üdvösség lesz.