Kedves Testvérek!

Az idei Újév más, mint a korábbiak voltak. Nem tudunk most lendületesen úgy előre tekinteni, és önfeledten úgy tervezni, hogy egyúttal ne gondolnánk a mögöttünk hagyott hónapok megpróbáltatásaira. Eszünkbe jut, hogy vajon mit tartogat számunkra ez az új esztendő. Egyrészt aggodalommal tekintünk a jövőbe, az egész emberiséget és konkrétan a mi egészségünket, valamint életünket is veszélyeztető járvány miatt, másrészt reménykedünk, hogy dolgaink jobbra fordulnak, hogy hatékony védőoltást kaphatunk, és hamarosan kifejlesztik a betegséget gyógyító szert is. A keresztények reménye azonban nem állhat meg a járvány legyőzésénél. Mi bizalmunkat végső soron a gondviselő mennyei Atyába vetjük, aki Fia által a bennünket érő próbatételeket is javunkra tudja fordítani.

A mai evangéliumban ismét karácsony üzenetét hirdeti meg az Egyház, amikor arra emlékeztet, hogy Isten a szabadító. Ez a gyermek, akinek a Jézus nevet adták – ami szabadítót jelent – azóta is reményünk záloga. A betlehemi éjszakában a pásztorok reménykedve indultak útnak, és találtak rá Máriára, Józsefre és a jászolban fekvő kisdedre. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Nem aggódott a holnap miatt, tele volt reménnyel, hogy titokzatos módon fogant gyermeke nagy ígéretek hordozója, és ő szabadítja meg népét bűneitől. József is reménykedve tekintett a jövőbe, ráhagyatkozott az angyal bátorítására: „Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát!” A remény éltette akkor is, amikor vette a gyermeket és anyját, és éjszaka menekítette ki őket Egyiptomba a rájuk leselkedő veszélytől. A gyermeket óvták és védték mindketten, végső soron azonban ez a gyermek mentette meg őket is Heródes bosszújától.

Január elseje minden évben a Béke Világnapja, amikor a Szentatya üzenetben fordul a keresztény közösségekhez, a nemzetek vezetőihez és az egész világon élő jóakaratú emberekhez. Ferenc pápa a mai világnapra küldött üzenetében a gondoskodás kultúrájáról mint a béke útjáról elmélkedik. Azért választotta ezt a témát, mert az elmúlt év eseményei megtanítottak arra, milyen fontos, hogy ne fordítsuk el tekintetünket, ne legyünk közömbösek vagy közönyösek, hiszen felelősek vagyunk egymásért.

Január elseje Egyházunkban Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, amikor bizalommal tekintünk rá, mint mennyei édesanyánkra. Ferenc pápa ezt az évet december 8-án, Patris corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli levelével Szent József évének nevezte ki. Ugyanazon a napon, amikor a gondoskodásról szóló békeüzenetét megfogalmazta, írta alá ezt a levelet, amelyben Szent József hivatásáról elmélkedett. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy az idén tekintetünket vessük a Szent Szűz jegyesére, aki az Egyház fővédőszentje. Isten is erre a két emberre, Máriára és Józsefre bízta egyszülött Fiát, így bátran hagyatkozhatunk mi is rájuk. Szükségünk van Mária anyai oltalmára és Szent József apai gondoskodására is, hogy ők, akik a kis Jézusra vigyáztak, vigyázzanak Egyházára és ránk is.

Ferenc pápa ebben az évben kifejezetten Szent Józsefre, az Egyház fővédőszentjére bíz bennünket. Csatlakozzunk mi is örömmel a Szentatya kezdeményezéséhez! Egyházközségeinkben imádkozzuk gyakran, különösen a szerdai napokon és március hónapban Szent József litániáját! A pápa levele úgy mutatja be nekünk a Megváltó nevelőapját, mint igaz embert, egy szorgalmas és egyszerű munkást, aki apai szívvel szerette Jézust. Nem volt benne semmi rendkívüli, csupán tette a kötelességét, védelmezte a rábízott gyermeket és anyját, amikor veszély leselkedett rájuk.

Szent József ugyanezzel a szerető gyengéd gondoskodással védelmezi a Szűz Mária anyai oltalmában élő Egyházát. A pápa hozzá hasonlítja a világjárvány hétköznapi hőseit, a névtelen orvosokat, ápolókat, bolti eladókat és takarítókat, a szállítókat és rendfenntartókat, az önkénteseket, papokat és szerzeteseket, mindazokat, akik másokért fáradoznak. „Szent József emlékeztet bennünket arra, hogy mindazok, akik látszólag rejtve vagy a „második vonalban” vannak, páratlan főszereplői az üdvösség történetének. Mindegyikük megérdemli az elismerést és a hálát.”

Szent József és Szűz Mária a remény emberei. Az a kis Jézus, akit óvtak és védtek a betlehemi éjszakában, akit kimenekítettek Egyiptomba, majd akit neveltek és tanítottak, ő volt minden reményük forrása. Ma is Jézus Krisztus a világ egyetlen reménye, ő az egyedüli szabadító. Amikor a 2021-es év során bármikor úgy éreznénk, hogy erőt akar venni rajtunk az aggodalom és a csüggedés, akkor szítsuk fel magunkban mi is a reményt, és tekintsünk bizalommal arra, akibe Mária és József is reményét vetette: a gyermekre, aki ma is képes megszabadítani mindazokat, akik feltekintenek rá.

Szeretettel kívánok minden krisztushívőnek, valamint minden jóakaratú embernek jó egészséget, töretlen reményt és Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt!

Eger, 2021. január 1-jén

Dr. Ternyák Csaba
egri érsek

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye