Október 11-én, a napra pontosan 60 évvel ezelőtt megnyitott II. Vatikáni Zsinat emlékére ünnepi szentmisét mutattak be annak egykori színhelyén, a Szent Péter bazilikában. A kedd este tartott szentmise homíliájában Ferenc pápa a „Szeretsz-e engem?” és a „Legeltesd bárányaimat!” jézusi szavakhoz fűzte gondolatait, elemezve a zsinat jelentőségét, örökségét és mai feladatait.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                      

„Szeretsz engem?” – Ez Jézus első mondata, egy kérdés, amellyel Jézus Péterhez fordul a mai evangéliumban (Jn 21,15), az utolsó pedig egy kérés: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,17). Most a Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulóján újra halljuk az Úr szavait: Szeretsz-e engem? Legeltesd juhaimat! – kezdte beszédét a pápa és először a kérdést elemezte.

 

Jézus stílusa a kérdezés, nem annyira a válaszadás: kérdések, életre serkentő kérdések, ahogy maga a Zsinat tanítja: „Az Úr nagy szeretetében barátként beszél az emberekhez és elidőzik velük”, majd ismét megkérdezi egyházat, a jegyesét: „Szeretsz-e engem?”. A II. Vatikáni Zsinat nagyszerű válasz volt erre a kérdésre. Azért, hogy újra felélessze a szeretetét, az Egyház a történelme során először szentelt egy zsinatot arra, hogy önmagát vonja kérdőre, saját természete és küldetése felől. Így tudta újra felfedezni a szeretet szülte kegyelem misztériumát: újra felfedezték Isten népét, Krisztus Testét, a Szentlélek élő Templomát!

 

Ez az első pillantás az egyházra, felülről,  mert az Egyházra mindenekelőtt felülről, Isten iránti szeretettel kell tekinteni! A pápa kérdésként ajánlotta, hogy vajon mi az Egyházra az Istenből, az Ő ránk irányuló szerető tekintetéből indulunk-e ki? A kísértés inkább arra indít, hogy inkább önmagunkból induljunk ki és naptárunkat helyezzük az evangélium elé, hagyva, hogy megragadjon az evilágiság szelleme a napi divat követésével, illetve, hogy elutasítsuk a Gondviselés adta időt és hátra forduljunk. A pápa azonban óvva intett mind a világ sarkában loholó progresszív, mind az elmúlt világot visszasíró tradicionalizmus lelkületétől, mely valójában nem a szeretet, hanem a hűtlenség bizonyítéka. Ezek pelagiánus önzések, melyek a saját ízlést és terveket helyezik az Istennek tetsző szeretet fölé, amit pedig Jézus kért Pétertől.

 

Ezzel szemben fedezzük fel újra a Zsinatot, hogy visszaadjuk az elsőbbséget Istennek és az Egyháznak, amely mindenek felett szereti az Urát és mindenkit, akiket ő szeret. Tehát elsőség a Jézusban gazdag Egyháznak, mely azonban szegény az eszközökben és amely szabad és megszabadító egyház. A zsinat ezt az utat ajánlotta az Egyháznak, hogy Péter nyomán visszatérjen Galileába, első szeretete forrásaihoz, hogy szegénységében újra felfedezze Isten szentségét és hogy a keresztre feszített és feltámadt Úrra szegezett tekintetével rátaláljon elvesztett örömére. János pápa, napjai fogytán, ezt írta naplójába: „Napnyugtába forduló életem legjobb fordulata, ha most minden figyelmet Jézusra, Mária fiára összpontosítok, ez nagy és állandó bensőségesség Jézussal, képpel szólva: a gyermek, a keresztre feszített és a Szentségben imádott” (Egy lélek naplója). Itt a magasba emelt tekintetünk, a mi örökké élő forrásunk!

 

Ferenc pápa ajánlata, hogy térjünk vissza a Zsinat szeretetének tiszta forrásaihoz. Fedezzük fel újra annak szenvedélyét és az érte való szenvedélyt. Az Egyház anya és jegyes misztériumában elmerülve mi is mondjuk XXIII. Szent Jánossal: Gaudet Mater Ecclesia! Öröm lakjon az Egyházban, különben megtagadja önmagát, elfeledve azt, amiért megteremtették. Vannak azonban, akik mégis zúgolódással és bírálattal élik hitüket, noha a Jézust igazán szerető egyháznak nem lehetne ideje ilyen veszekedésekre! Tanuljunk Pál példájától, aki mindent zúgolódás nélkül tett. Kérjük: Uram, taníts minket magasztos tekintetedre, hogy úgy tekintsünk az Egyházra, ahogy Te! Amikor pedig kritizálunk és elégedetlenkedünk, emlékeztess minket arra, hogy éppen az Egyház léte tanúskodik szereteted szépségéről!

 

Beszéde második nagy egységében Ferenc pápa a „Legeltesd juhaimat!” kérést elemezte. Legeltesd! Jézus ezzel a szóval fejezi ki a Pétertől kívánt szeretetet. Pétert az Úr hálóvető halászból emberek halászává tette és új munkát bízott rá: legyen pásztor, amit eddig soha nem gyakorolt. Ebben van egy fordulópont, mert amíg a halász magához húz és von, addig a pásztor másokról gondoskodik és a másokét eteti. Sőt, a pásztor együtt él a nyájjal, eteti a juhokat, kötődik hozzájuk. Nem fölöttük áll, mint a csónakban a halász, hanem középen. A pápa ekkor a zsinat tanítására utalt: Legyünk a világban másokkal együtt, anélkül, hogy fölöttük éreznénk magunkat, inkább osztozva örömeikben és reményeikben. A zsinat időszerűsége abban áll, hogy segít visszautasítani a kísértést, hogy kényelmünk és meggyőződésünk karámjába zárjuk magunkat, ugyanakkor segít követni Isten stílusát, mely az elveszett bárány keresésére indul, hogy visszahozza az akolba.

 

Az egyház nem azért tartott zsinatot, hogy benne önmagát csodálja meg, hanem azért, hogy önmagát adja. Valójában a mi szent hierarchikus Anyánk, aki a Szentháromság szívéből fakad, azért létezik, hogy szeressen. Papi nép ez, mely nem akar kitűnni a világ szemében, hanem inkább szolgálni akarja azt. Isten népe kifelé fordul és ebben megfiatalodik. A Szentatya ismét arra szólított fel, hogy térjünk vissza a Zsinathoz, amely újra felfedezte a Hagyomány élő folyóját anélkül, hogy megrekedt volna benne. Térjünk vissza a zsinathoz, hogy kilépjünk önmagunkból, és legyőzzük az önreferencia, az önmagunkra hivatkozás kísértését. Legeltesd! – kéri Jézus, mert ez legyőzi a múlt iránti nosztalgiát és a hatalomhoz ragaszkodást. Ne magadat legeltesd, hanem a rád bízott nyájat, mégpedig szeretettel, különös figyelmet fordítva Isten szeretteire: a szegényekre, az elutasítottakra, ahogy XXIII. János pápa mondta: „Az Egyház legyen mindenki egyháza, különösen a szegények egyháza”.

 

Végezetül Ferenc pápa az Úr juhaira fordította  a figyelmet, hiszen ezt kéri Pétertől: Legeltesd az én juhaimat! Nem csak egyesekre gondol, hanem mindenkire, akiket szeret, hiszen mindenkit szeretettel „enyémnek” nevez. A Jó Pásztor látja és egyesíteni akarja nyáját, így a Zsinat is arra emlékeztet bennünket, hogy az Egyház a Szentháromság képében közösség. Az ördög viszont el akarja vetni a megosztottság konkolyát. Mi azonban nem engedünk a kisarkítás, a csoportra szakadás  kísértésének, hanem együtt tekintjük a „haladókat és a konzervatívokat”, a „jobboldali és baloldali csoportokat”, hogy ők mindnyájan az Anyaszentegyház alázatos és hálás gyermekeiként ismerjék fel magukat. Ebben segítsen minket Mária, az Egyház Anyja, növelje bennünk az egység utáni vágyat, hogy elkötelezzük magunkat a Krisztusban hívők teljes közösségére, hogy elmondhassuk Péterrel együtt: „Uram, Te mindet tudsz, azt is tudod, hogy mi szeretünk Téged” – zárta homíliáját Ferenc pápa  a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 60 évfordulóján tartott szentmisén.