Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a Megtestesülés „botrányáról” elmélkedett. Isten megtestesült, leereszkedett hozzánk, hogy emberré váljon, mint mi – mondta Ferenc pápa, elemezve a Szent János evangéliumából vett szakaszt. Arra buzdított, hogy keressük Istent mindennapi életünkben, a Krisztussal és a testvéreinkkel való kapcsolatokban. Inkább engedjük, hogy Jézus szavai „válságba sodorjanak” bennünket.

Vertse Márta – Vatikán

A Hiszekegyben, Karácsony napján és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén letérdelve imádjuk a Megtestesülés misztériumát, letérdelünk az Oltáriszentség, egy darab kenyér előtt és mindez megbotránkoztatja a világot – fejtette ki beszédében Ferenc pápa, majd megállapította: akkor jutunk el az Istennel való szeretetközösségre, ha felismerjük Őt Jézus emberségében és felebarátainkban. A Krisztussal való konkrét kapcsolat vezet el bennünket Istenhez.

 

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Jn 6,60-69) azt mutatja be, hogyan reagált a tömeg és a tanítványok közössége Jézus beszédére, amelyet a kenyérszaporítás csodája után mondott – kezdte beszédét a pápa. Utalt Jézus szavaira, aki arra szólította fel őket, hogy értelmezzék ezt a jelet és higgyenek Őbenne, aki „az égből alászállott igazi kenyér, az élet kenyere; „és kinyilatkoztatta, hogy „a kenyér, amit majd Ő ad, az az ő teste és ő vére lesz”. 

 

Ezek a szavak keményen és érthetetlenül hangzanak az emberek fülének – mondta Ferenc pápa, emlékeztetve az evangéliumi szakaszra, amely elbeszéli, hogy attól a perctől kezdve Jézus sok tanítványa visszafordul, vagyis többé már nem követi a Mestert. Akkor Jézus megkérdezi a T0izenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?”. Péter, az egész csoport nevében megerősíti döntésüket, hogy Jézussal maradnak: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68-69). Ez egy szép hitvallás – állapította meg Ferenc pápa, majd azoknak a magatartásáról elmélkedett, akik visszavonulnak és úgy döntenek, hogy többé már nem követik Jézust. Miből fakad ez a hitetlenségük? Mi az oka ennek a visszautasításnak? – tette fel a kérdéseket Ferenc pápa.

 

Jézus szavai nagy botrányt keltenek. Kifejezik Isten döntését, miszerint megjelenik közöttünk és az üdvösséget az emberi test gyengeségében valósítja meg. Ez a Megtestesülés misztériuma – szögezte le a pápa, majd hozzáfűzte: Isten megtestesülése az, ami botrányt okoz és ami akadályt jelent azoknak az embereknek, de gyakran nekünk is ez. Jézus ugyanis azt állítja, hogy ő az üdvösség igazi kenyere, az ő saját teste az, amely átadja nekünk az örök életet. Ahhoz, hogy szeretetközösségre lépjünk Istennel, a törvények megtartása vagy a vallási előírásoknak való megfelelés előtt valódi és konkrét kapcsolatra kell lépnünk Ővele. Mert az üdvösség Ővele, Megtestesülésével jött el. Ez azt jelenti, hogy Istent nem az álmok, a nagyság és a hatalom képeiben kell keresnünk, hanem fel kell ismernünk Őt Jézus emberségében, következésképpen fivéreink és nővéreink emberségében, akikkel az élet útján találkozunk. Isten megtestesült. Amikor ezt mondjuk a Hiszekegyben, Karácsony napján, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, letérdelünk, hogy imádjuk a megtestesülésnek ezt a misztériumát – húzta alá Ferenc pápa.

 

Isten hús és vér lett: lealacsonyította magát egészen odáig, hogy emberré lett, mint mi és megalázta magát, magára véve szenvedéseinket és bűnünket, és azt kéri, hogy ne az életen és a történelmen kívül keressük őt, hanem a Krisztussal és a testvéreinkkel való kapcsolatban. Keressük őt az életben, a történelemben, mindennapi életünkben. Ez az út vezet az Istenhez való találkozáshoz: amely a kapcsolat Krisztussal és a testvérekkel – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

 

Isten kinyilatkoztatása Jézus emberségében ma is botrányt kelthet és nem könnyű elfogadni. Ez az, amit Szent Pál az evangélium „oktalanságának” nevez azokkal szemben, akik csodákat vagy világi bölcsességeket keresnek (vö. 1Kor 1,18-25) – utalt a pápa az Apostol Korinthusiakhoz írt első levelének szavaira. Ezt a „botrányos jelleget” jól képviseli az Eucharisztia szentsége: mi értelme lehet a világ szemében letérdelni egy darab kenyér előtt? Miért kellene kitartóan ezzel a kenyérrel táplálkoznunk? A világ megbotránkozik – hangsúlyozta a pápa.

 

Az emberek, látva Jézus csodás gesztusát, amikor öt kenyérrel és két hallal személyek ezreit táplálja, éljenzik őt és diadalra akarják juttatni, királlyá akarják tenni. De, amikor Jézus maga elmagyarázza, hogy az a gesztus áldozatának a jele, vagyis élete, teste és vére adományozásának a jele és aki követni akarja, annak Őt kell magáévá tennie, emberségét, amelyet Istenért és a többiekért adott oda, akkor ez nem tetszik, ez a Jézus válságba sodor bennünket. A pápa arra figyelmeztetett, hogy ezzel szemben inkább akkor aggódjunk, ha Jézus szavai nem sodornak válságba minket, mert akkor lehet, hogy felhígítottuk az üzenetét! Kérjük a kegyelmet, hogy hagyjuk provokálni magunkat és térjünk meg szavai, „az örök élet szavainak” hatására – buzdított a pápa, majd beszéde végén Szűz Máriához fohászkodott, aki testében hordozta Fiát, Jézust és egyesült áldozatával. A Szűzanya segítsen minket, hogy mindig tanúságot tegyünk hitünkről konkrét életünkkel.

 

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa szokásához híven köszöntötte a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Külön megnevezte az Észak-Amerikai Pápai Kollégium papjait és szeminaristáit, valamint az Olaszország számos városából érkezett ifjúsági csoportokat, cserkészeket. A következő buzdítással fordult hozzájuk: „Kedves fiúk és lányok, az együtt megtett hosszú út tapasztalata segítsen benneteket, hogy az Evangélium útján járjatok az életben”.