Vertse Márta – Vatikán

Szent II. János Pál 1998. január 21. és 25. között tett kubai látogatásának emléke adjon „új lendületet, hogy reménnyel és elszántsággal folytassák a nemzet jövőjének építését”. Ferenc pápa ezekkel a szavakkal köszönti 2022. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén keltezett levelében Juan de la Caridad García Rodríguez bíborost, San Cristóbal de La Habana érsekét, a kubai püspököket, papokat, szeminaristákat, szerzeteseket, szerzetesnőket és minden világi hívőt. Ferenc pápa a kubai híveknek, „Isten szent, hűséges zarándok népének” szóló levelét, üdvözletét és áldását Beniamino Stella bíboros adta át, aki huszonöt évvel ezelőtt apostoli nunciusként szolgált a közép-amerikai országban és a pápalátogatás eseményének kiváltságos tanúja volt.

Ebben az időszakban a kubai hívek idézzék fel szívükben Szent II. János Pál gesztusait és szavait, amelyeket látogatása során hozzájuk intézett, hogy erőteljesen hangozzanak fel a jelenben és új lendületet adjanak, hogy tovább építhessék reménnyel és határozottan a nemzet jövőjét – írja levelében Ferenc pápa, majd idéz elődje 1998. január 23-án a kubai fiatalokhoz intézett üzenetéből: „Nézzetek szembe a jelen pillanat nagy kihívásaival erőteljesen és megfontoltan, igazságosan és körültekintéssel; térjetek vissza a kubai és keresztény gyökerekhez és tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy egyre méltóbb és egyre szabadabb jövőt építsetek! Ne feledjétek, hogy a felelősség a szabadság részét alkotja. Továbbá a személyt elsősorban a mások és a történelem iránti felelőssége határozza meg”.

Ferenc pápa is arra buzdítja üzenetében a kubai híveket, hogy térjenek vissza kubai és keresztény gyökereikhez, vagyis önazonosságukhoz, amely országuk életét megteremtette és továbbra is megteremti. Ezek a gyökerek megerősödtek, lehetővé tették számunkra, hogy lássuk növekedni és virágozni sok kubaiban, akik minden nap a többiekért dolgoznak és feláldozzák magukat, nemcsak saját családjuk, hanem az egész nép, különösen a leginkább rászorulók számára. A pápa köszönetét fejezi ki az együttműködés és a kölcsönös segítség példájáért, amely egyesíti őket és megmutatja a kubaiakat jellemző nyílt, befogadó és szolidáris lelkületet. Arra biztatja őket, hogy továbbra is haladjanak együtt reménnyel, annak a tudatában, hogy mindig és különösen a viszontagságok és szenvedések között Jézus és Legszentebb Anyja elkísérik őket, segítenek nekik a kereszt hordozásában és megvigasztalják őket a feltámadás örömével.

Ferenc pápa közelsége, valamint a nagy írókat és művészeket magának mondható, szeretett kubai néppel való szeretetközössége jelenként emlékeztet levelében Félix Varela y Morales atya (a kubai nemzet egyik atyja, pap, teológus, filozófus, Isten szolgája 1788-1853) néhány szavára, amelyek kifejezik annak a szükségességét, hogy a jóban kell gyökereznünk, továbbá rávilágít ennek az erőfeszítésnek a gyümölcseire:

„Miután gyökeret vert, a fa hamarosan kiterjeszti ágait és árnyékában pihen majd az erény”. Ez az életörömmel teli fa jól képviselheti az embert, aki bizalmát az Úrban gyökerezteti, mint ahogy Jeremiás próféta mondja:

„Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni” (Jer, 17,8).

Bízva az élet Urában a pápa arra szólítja fel levele végén a kubai népet, hogy bátran és felelősséggel hatoljanak még mélyebbre gyökereikkel, és továbbra is hozzanak gyümölcsöket, egyesülve a hitben, a reményben és a szeretetben.

Jézus áldja meg a kubai népet, a Cobrei Szeretet Szűzanyja őrizze és kísérje őket – írja befejezésül Ferenc pápa, imáiról biztosítva őket és kérve imáikat, testvéri szeretettel zárva sorait.