„Azután
eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő
barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”
Jób könve 42. fejezet 10. verse
Szokták mondani: ha ilyen barátja van az embernek, akkor nincs szüksége ellenségekre…
Felemás
érzéseim vannak Jób barátai kapcsán. Egyrészt igaz barátság nyilvánult
meg az együttérzésükben, hogy meglátogatták Jóbot, amikor csapások
érték, és együtt ültek vele némán hét napon keresztül. Nehogy azt
higgyük, hogy ez semmi! A bajokban sokszor elfordulnak, elmenekülnek az
emberek, ők nem így tettek! S vajon hány napot bírnék ki némán ülve?
Másrészt miután megszólaltak, elég hamar eljutottak oda, hogy vádolják
Jóbot – mivel más magyarázatot nem találtak – a csapások miatt, s a
beszédük mérhetetlenül növelte Jób fájdalmát… Ezeket a szakaszokat
olvasva, bizony eszembe jut a fenti mondás. Inkább tűnnek ellenségnek,
mint barátnak. Ezért mondja Jób: „A szerencsétlent barátjától részvét
illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.” Jób 6.14
Nem
véletlen, hogy Jóbot azután gyógyította meg Isten, hogy imádkozott a
barátjaiért. Nem lett volna teljes a gyógyulás, ha csak fizikailag
gyógyítja meg, és anyagilag kárpótolja. Az, hogy Jób imádkozott a
barátaiért azt mutatja, hogy felül tudott emelkedni azokon, amiket
mondtak, és megbocsátott nekik.
Soha
ne felejtsük el: a teljes gyógyulás része az, hogy megbocsátunk a
bántásokért, elengedjük a sérelmeinket, a bosszúvágyunkat, és őszintén a
javát akarjuk a másiknak. Isten azt szeretné, ha valóban
meggyógyulnánk.
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte:
Hiti
–
július 20, 2020
Kommentáld!