2004-ben készült el A bukás című nagyszerű filmdráma a fasiszta Németország utolsó napjairól. Megrázó részletességgel mutatja be, ahogy Hitler a vezérkarral a bunkerba bezárkózva álmodott a nagy áttörésről, a háború megfordításáról, miközben a német haderő felmorzsolódott, s a szövetséges csapatok már Berlint ostromolták. A faji magasabbrendűség eszméjében felfuvalkodott vezér teljesen elveszítette a valóságérzékét, s ez nemcsak a rendszer bukásához vezetett, hanem tízezrek haltak meg értelmetlenül, csak ebben az utolsó tizenkét napban is.
Ez a történet nagyon látványosan mutatja be azt, amit a Példabeszédek könyve fent idézett szakaszának első mondata állít. De ennél sokkal kisebb bukásokat, amiket a túlzott büszkeség (a felfuvalkodottság vagy gőg) okozott, valószínűleg mi magunk is láttunk már. Rosszabb esetben talán át is éltünk ilyen helyzeteket…
A felfuvalkodást előbb vagy utóbb összeomlás fogja követni. Olyan biztosan, mint a villámlást a dörgés. Mert, ahogyan ez Hitlerrel is történt, fokozatosan megfoszt attól a képességünktől, hogy helyesen érzékeljük a valóságot, és annak megfelelő, helyes döntéseket hozzunk. Mégis, a túlzott büszkeség sokkal divatosabb ma is, mint a szelídség vagy az alázatosság, amikről, mint a gőgösség ellentétpárjairól, a második mondatban olvasunk.
Sokkal jobb „szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt”. Lehet, hogy ritkábban érezzük a győzelem mámorát, mint azok, akik a „zsákmányon osztoznak” – amit erőszakkal szereztek meg –, de sokkal békésebb, és sokkal kíméletesebb a lelkiismeretünkre nézve is.
Jézus is ezt az utat választotta. És amikor Isten megváltó terve célba ér és Krisztus visszatér, akkor helyre fog állni az eredeti rend, és ezek a jellemvonások bizonyulnak majd értékesnek. Jézus ma is ezeket szeretné látni bennünk. Miért ne törekednénk arra, hogy a kedvében járjunk, hiszen szeretjük őt?
Áldott napot!
bejegyezte: simon csaba – október 01, 2021
Kommentáld!