“... bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”
Egy pap ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt a következő történetet:
Egy kis vidéki templomban, ahol általában alig néhányan vettek részt a miséken, volt egy asszony, aki, amikor a Miatyánkra került a sor, annál a kérésnél, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", mindig elhallgatott. Kevesen voltak, jól lehetett hallani, ha egy hang elcsendesült. A többiekkel együtt mondta az imádság ezt megelőző részeit, ennél mindig elhallgatott, majd folytatta a többiekkel onnét, hogy "és ne vigy minket kísértésbe", és velük együtt mondta végig. Mire gondolsz, vajon miért hallgatott el mindig éppen ennél a résznél?
Eltaláltad!
"Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Jézus Krisztus azért halt meg, mert Isten meg akar nekünk bocsátani. Szeretne mindig egy újabb esélyt adni. Szeretné, ha a bűntudat és lelkiismeret furdalás terhe nélkül élhetnénk egy szabadabb, örömtelibb életet.
Ugyanakkor azt is szeretné, hogy ne tartsuk a haragot, ne álljunk bosszút, ne vágjunk vissza a minket ért vélt vagy valós sérelmekért. Egyrészt azért, mert ezek tönkreteszik emberi kapcsolatainkat, másrészt azért, mert amikor haragot tartunk, akkor elsősorban magunkat büntetjük, gyakran mások butasága miatt.Ezért azt, hogy elengedje a mi adósságunkat, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy mi is készek legyünk elengedni másoknak. "Bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
Gondoljunk bele: milyen következményei volnának annak, ha nem bocsátanánk meg? A másik oldalról pedig: mennyivel jobb, mennyivel könnyebb az élet, ha elengedjük a haragot?
Te elhallgatsz, mint az az asszony, vagy örömmel mondod, amikor a megbocsátáshoz érsz az imádban: "Atyám, bocsáss meg nekem, ahogy én is megbocsátok azoknak, akik ellenem tettek valamit"?
Áldott napot!
Kommentáld!