Húsvét hétfőn az egyik kedves ismerősömmel körbe bicikliztük a Velencei-tavat, gyerekek nélkül, csak mi ketten, a saját tempónkban. Az időjárás tökéletes volt, a nagyobb esőzések mindig elkerültek minket (pontosabban gyorsabbak voltak nálunk, így mire mi haladtunk egyik településről a másikra, legtöbbször már csak a nyomát láttuk).

A tókört sikerült a kitűzött idő alatt teljesítenünk, és roppant elégedett voltam. Tavaly ősz óta nem volt alkalmam biciklire ülni, és lám, sikerült! Sőt, még van bennem energia! Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem kell értünk jönnie a férjének, hogy bevigyen minket hozzájuk Székesfehérvárra, majd áttekerünk. Magamban pedig gondoltam, mi ez a táv nekünk, ugyanolyan könnyedén megtesszük, mint a tókört.

Nem így történt… A következő egy óra életem egyik legnehezebb sportolási alkalma volt. Morogtam magamban, hogy lehettem ilyen meggondolatlanul nagylegény, miért nem tudtam nemet mondani a kihívásra és a teljesítménykényszeremre? Mégis, kinek akarok én bizonyítani? Megvolt a tókör, nem? Akkor meg miért nem tudtam elfogadni a felajánlott fuvart… Mindenem fájt, egy idő után pedig igyekeztem inkább nem gondolni semmire, csak tekertem a cél, ismerősöm otthona felé, ahol a férje frissen sült pizzával várt minket. És ehhez nekünk csak meg kellett érkeznünk. Ki kellett tartanunk útközben, nem adhattuk fel, de igazából a pizza tőlünk függetlenül elkészült.

Krisztus is vár minket a célban. A győzelmet Ő már megszerezte nekünk a kereszten, a korona, az Ő igazsága el van rejtve nála. A mi dolgunk, hogy kapcsolatban maradjunk Vele, hogy végigéljük az életünket, minden hullámhegyet és hullámvölgyet, eget rengető tapasztalatokat és szürke hétköznapokat, inspiráló kihívásokat és szívet tépő veszteségeket, de nem egyedül, hanem mindezt Vele.

A küzdelem nemes, még akkor is, ha ezt a mindennapok taposómalmában nem érezzük. Igen, erőfeszítést igényel, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, feladatunk van, áldozatokat kell vállalnunk, kemény döntéseket kell hoznunk, de a lényeg a Krisztussal való kapcsolat, a hit, ami belekapaszkodik felénk nyújtott karjába.

Hát tartsunk ki, Kedves Olvasó! A győzelem biztos, és ha Krisztussal vagyunk, a célba is el fogunk jutni. Mert Ő megígérte.

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – május 22, 2022