“Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.”
Ha valaki volt már vak sötétben, az tudja, hogy szinte lehetetlen rátalálni a biztonságos útra. Persze ismerős közegben könnyebb. Otthon, a jól megszokott kilincseket megfogni nem nehéz, de mi van akkor, ha ismeretlen helyen kell utat találnod? Ideális esetben felkapcsolod a villanyt, világítasz a telefonoddal, rosszabb esetben botorkálsz, belevered a fejed/térded valamibe, rálépsz valamire, esetleg még orra is buksz.
Na de hogy volt ez Jézus idejében? Hogy tudtak kibotorkálni az ásócskával az emberek, ha este rájuk jött a szükség? Lámpással, de ez nem az a lámpás, amiből a kék emberke előjön, és teljesíti a kívánságokat. Ebben a lámpásban egyszerűen csak olaj volt, és kanóc. A kanóc megszívta magát olajjal, és sokáig égett.
Egy lámpást az éj leple alatt meggyújtani lehetetlen. Mondjuk nem a mai fejünkkel, amikor elővesszük az öngyújtót, gyufát, és kész. Akkor ez bonyolultabb folyamat volt, úgyhogy még mielőtt lement a nap, meg kellett gyújtani, és életben tartani a tüzet.
Jézus maga a fény. Amíg ott volt a tanítványok életében, egyszerű volt a fényben járni, de mi lesz utána? Amíg Jézus kézen fogva vezet könnyű, de mi jön utána? Őrzöd a lángot este, vagy próbálod meggyújtani a mécsest a sötétben botorkálva?
Ha Jézus ma szól hozzád, zárd a szívedbe a fényét, és tápláld, mert nem tudod mikor kezdődik az este!
Áldott napot!
Kommentáld!