Életünk válságos helyzeteiben ne engedjünk a negatív érzelmeknek, hanem kövessük József példáját, aki feltétlen bizalommal, hősies bátorsággal mond igent Istennek – tanította Ferenc pápa, elemezve Advent negyedik vasárnapjának evangéliumi szakaszát.

Vertse Márta – Vértesaljai László SJ/Vatikán

Ne a harag és a tanácstalanság irányítsa döntéseinket, amikor váratlanul le kell mondani terveinkről, álmainkról, jogos elvárásainkról, hanem bezárkózás helyett nyíljunk meg a jövőnek és támaszkodjunk az alapvető szempontra, ami nem más, mint Isten irgalmassága – hangzott Ferenc pápa buzdítása.

 

Advent negyedik és egyben utolsó vasárnapján az evangéliumi szakasz Szent József alakját mutatja be (vö. Mt 1,18-24). Ő egy igaz ember, aki házasodni készül – kezdte beszédét a pápa, majd felsorolta, hogy József miről álmodozhatott jövőjét illetően: egy szép családról, egy szeretetteljes feleségről és sok rendes gyerekről, tisztességes munkáról. Ezeket az egyszerű és szép álmokat, az egyszerű és jó emberek álmait azonban váratlanul összetöri egy nyugtalanító felfedezés: jegyese, Mária, gyermeket vár és ez a gyermek nem az övé! Vajon mit érezhetett József? Tanácstalanságot, fájdalmat, eltévelyedést, talán bosszúságot és csalódást is… Megtapasztalta, hogy egy világ omlott benne össze! És most mit tehet? – tette fel a kérdéseket a pápa.

 

Válaszában rámutatott, hogy a Törvény két lehetőséget adott neki. Az első, hogy feljelenti Máriát és megfizetteti vele egy feltételezett hűtlenség árát. A második, hogy titokban elbocsátja, felmondja jegyességüket, anélkül, hogy Máriát botránynak és súlyos következményeknek tenné ki, viszont magára vállalná a szégyen terhét. József ezt a második utat választja, az irgalmasság útját. És ekkor éppen a válság kellős közepén, miközben ezt fontolgatja és mérlegeli, Isten új fényt gyújt szívében: álmában bejelenti Józsefnek, hogy Mária anyasága nem hűtlenségből fakad, hanem a Szentlélek műve és a születendő gyermek az Üdvözítő. Mária lesz a Messiás anyja és József lesz nevelőapja. József, mikor felébred, megérti, hogy minden jámbor izraelita legnagyobb álma, hogy a Messiás apja legyen, az ő számára valósul meg teljesen váratlan módon. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, nem lesz elegendő, hogy Dávid leszármazottjaihoz tartozzon és hűségesen betartsa a törvényt, hanem mindenek felett bíznia kell Istenben, Máriát és gyermekét teljesen másképpen kell befogadnia, mint amire számított. Más szóval Józsefnek le kell mondania megnyugtató bizonyosságairól, tökéletes terveiről, jogos elvárásairól és meg kell nyílnia egy jövőnek, amely még felfedezésre vár. És Isten színe előtt, aki felforgatja az ő terveit és azt kéri, hogy bízzon benne, József igennel válaszol. József bátorsága hősies és csöndben valósul meg: az ő bátorsága a bizakodás, tehát bízik, befogad, készséges, nem kér utólagos garanciákat – magyarázta József magatartását Ferenc pápa.

 

Ezután azt fejtette ki, hogy mi számunkra ma József üzenete, mit mond nekünk napjainkban? Nekünk is megvannak az álmaink és talán Karácsonykor még jobban gondolunk rájuk, együtt beszélgetünk róluk. Talán visszasírunk néhány megtört álmot és látjuk, hogy a legjobb várakozásoknak gyakran szembesülniük kell váratlan, nyugtalanító helyzetekkel. Amikor ehhez hasonló történik, József megjelöli az utat: nem szabad engedni a negatív érzelmeknek, mint a harag és a bezárkózás, ezek téves utak! – hangsúlyozta a pápa, majd a következőkben jelölte meg, hogyan kövessük József példáját:

 

Ezzel szemben fogadjuk be az élet meglepetéseit, a válságokat is, figyelve arra, hogy krízis idején nem szabad sietve, ösztönösen dönteni, hanem Józsefhez hasonlóan vizsgáljunk át alaposan minden, mindent meg kell fontolni, „gondolkodni” kell és az alapvető szempontra kell támaszkodni, ami nem más, mint Isten irgalmassága. Ha valaki úgy éli meg a válságot, hogy nem enged a bezárkózásnak, a haragnak és a félelemnek, hanem nyitva tartja a kaput Istennek, akkor Ő közbe tud lépni. Isten a szakértője annak, hogy a válságokat álmokká alakítsa át: igen, Isten új távlatoknak nyitja meg a válságokat, amiket korábban nem is képzeltünk volna, talán nem úgy, ahogy mi várjuk, de ahogy Ő tudja ezt megtenni. Isten távlatai ezek: meglepőek, de végtelenül szélesebbek és szebbek, mint a mieink – foglalta össze tanítását Ferenc pápa, majd a Szűzanyához intézett fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Szűz Mária segítségével nyitottan éljünk Isten meglepetéseire”.