A járvány miatt 2022-ről 2023-ra átkerülve újra püspöki szinódus lesz Rómában. Ferenc pápa idejében a korábbi rendes és rendkívüli szinódusok is az egész Egyházat éltető, dinamizáló témákkal foglalkoztak: a család (2014-ben), az ifjúság (2018-ban), majd az ökológiai kérdést fókuszba állító pánamazóniai helyzet (2019-ben).

Megj.:
A cikk által bemutatott Szinodális út elnevezésű szinódus nem azonos a Németországban 2019 óta folyó zsinattal, melynek címe szintnén Szinodusi Út (der Synodale Weg). A Szinódusi utat 2019-ben indította el a Katolikus Egyház tanításainak megújítására a német püspöki konferencia, a Német Katolikusok Központi Bizottságával együttműködve. Az eredetileg 2 évre tervezett munkafolyamat befejezését a világjárvány miatt 2023 tavaszára tolták el.

A soron következő szinódus a szinodalitással szeretne foglalkozni. Ezúttal a szinódus nem egy témát, részterületet vagy aktualitást emel ki az Egyház életéből. Létezésének és napi “működésének” alapvető formájáról akar beszélni. Ráadásul úgy, hogy nemcsak az illetékes püspökök és teológusok, hanem az egyházmegyék, plébániák, katolikus intézmények, minden megkeresztelt meg van benne szólítva. Ez jelenik meg hivatalos logóján is. A Napként megjelenő Eukarisztia fényében emberek haladnak: fiatalok, idősek, serdülők, kisgyermekek, nők, férfiak, világiak, szerzetesek, szerzetesnővér, szülők, házaspárok, egyedülállók, fogyatékkal élők, püspök. Mozgásban vannak, mert Isten vándorló népe sosem statikus: a kegyelem ihletésére előre halad a történelemben. Mottója ugyanezt fejezi ki: „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és küldetés”.

Ferenc pápa ebben a folyamatban együtt-gondolkodásra, együtt-járásra hív meg. Mégsem közgyűlés ez, nem közvélemény-kutatás. Inkább olyan találkozás, ahol hiszünk abban, hogy ugyanaz a Szentlélek vezet minket úgy, hogy a tisztán- és lényeglátás egy-egy darabkáját hordozzuk külön-külön, de egymás meghallgatása, az evangéliumi jó közös keresése révén Isten velünk kapcsolatos vágyát, akaratát válthatjuk tettekre. Vágyakozás és várakozás, közös keresés ez, melyet beszélgetésben tárunk fel Isten és egymás előtt. De a döntés ideje is a Szentlélek segítségével saját, helyi közösségünk és a nagy Egyház egésze javára.

Piero Coda teológus úgy látja, hogy Egyházunk II. Vatikáni Zsinat utáni történetének ez egyik legfontosabb mozzanata, ami segíthet a megújulásban.

Mit tehetünk saját környezetünkben?

Nem kell feltétlenül arra várnunk, hogy megszólítsanak, meghívjanak névre szólóan , bár remélhetőleg erre is sor kerülhet hamarosan. Addig is: öntevékeny, önszerveződő módon tegyük meg az első lépést mi magunk.

• Az ügy fontossága érdekében hívjuk segítségül a Szentlelket, imádkozzunk. A Szinodális út beszélgetős alkalmaira Ferenc pápa is fogalmazott egy imát… akár ezzel is imádkozhatunk.
• Olvassunk utána, tájékozódjunk… értsük meg még jobban, mire hív Isten és Ferenc pápa. Keressük fel pl. az ersekseg.ro oldalon a “Szinodális út” menüpontot. Az ott található munkadokumentum közérthető…
• Keressük meg a lelkipásztorunkat. Megkérdezhetjük: saját plébániánkon mikor, milyen formában kerül sor “szinodális konzultációra”, esetleg segíthetünk-e ennek szervezésében.
• Vigyázzunk az egységre: elöljárók, résztvevők, csoportvezetők, megszólalók, stb. között, a Lélek és a szeretet legyen köztünk.
• Mi magunk is, ha tartozunk már egy közösséghez, gondolkodjunk azon, mikor és kikkel lenne érdemes egy időt erre szentelni, a főkérdést és a hozzá rendelt javasolt témákat végigbeszélni.
• Figyelni arra, hogy aki beszél, mondja végig, mire gondol… ne vágjunk bele, hagyjuk végigmondani. Az igazságosság jegyében ugyanígy szót adni mindenki másnak is, aki szólni akar.
• Érdemes egy beszélgetés jegyzetet készíteni. Mik a kulcs-szavak? Vannak-e ismétlődő, vissza-visszatérő gondolatok, akár ötletek, vágyak, észrevételek…
• Mondjuk ki a fájdalmat, hiányosságot is. Anélkül, hogy hibást keresnénk. Egyszerűen mondjuk ki, mi hiányzik, mit tettünk eddig rosszul, hogyan lehet ezt javítani, pótolni, helyrehozni… a dolgokat jobb irányba fordítani.
• Ne maradjunk elméleti síkon. A megbeszéltek szerint kinek, mi a felelőssége, teendője?
• Ne féljünk attól, hogy mindez egy csapásra nem fogja megváltoztatni közösségünk mindennapjait. Akkor is érdemes volt kimondani, megbeszélni.
• A felelősség nem ránk eső részét tudatosan is adjuk át bizalommal elöljáróinknak. Hogy ebből, mikor mi valósul meg és épül be életünk gyakorlatába, engedjük, hogy a megkülönböztetés jegyében és a Szentlélek irányításával elöljáróink hozzanak meg jó döntéseket.    

Segíthet még 3 szempont:

• Közösségünkben mik azok az értékek, melyeket folytatni érdemes, lehet és kell is?
• Mit nem szabad folytatni, mert gyümölcstelen, megosztó vagy nem szolgálja Isten dicsőségét, az egyes emberek és a közösség javát?
• Mit kellene elkezdenünk, más közösségektől eltanulva… lépcsőről lépcsőre… apró lépésekkel bevezetni saját életünkbe… aztán egy idő után azt kiértékelve?

Jöjj, Szentlélek!

Te új nyelveket fakasztasz, és életet hozó szavakat adsz ajkunkra,
őrizz meg bennünket attól, hogy múzeumi egyház legyünk,
amelyik szép, de néma, nagy múlttal és kevés jövővel.
Jöjj közénk, hogy a szinódus megtapasztalásával
ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a kiábrándultságot,
ne hígítsuk föl a próféciát, ne vesszünk el a meddő vitákban!
Jöjj, szeretet Szentlelke, nyisd meg szívünket a meghallgatásra!
Jöjj, szentség Lelke, újítsd meg Isten hűséges szent népét!
Jöjj, teremtő Lélek, újítsd meg a föld arcát! Ámen.

Ferenc pápa szinódusért való imája

Konzultációs kérdések:

1. Milyen élményeid vannak az Egyházzal?
2. A hit megtartó erejét egyénileg és közösségben tapasztalhatjuk meg. Mit jelent ez számodra?
3. Mit tennél, hogy együtt menjünk Isten felé a közös úton?
4. Milyen az az egyházi közösség, amelyhez szívesen tartoznál?
5. Mit tehetnénk azokért, akik eltávolodtak az Egyháztól?