Május 18-án a Rómában tartózkodó Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita a Vatikánban találkozott Mario Grech bíborossal, a Püspöki Szinódus titkárával. A beszélgetés során Fülöp metropolita-érsek beszámolt a magyar görögkatolikus metropoliában megkezdett szinódusi út eredményeiről és meghívta Grech bíborost, hogy közeli magyarországi útja során látogasson el Máriapócsra.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Fülöp érsek atya hasznos lehetőségnek tartotta, hogy római tartózkodása során találkozzon Mario Grech bíborossal, a Püspöki Szinódus titkárával. Hallott arról, hogy a bíboros Magyarországra látogat, minthogy sorra látogatja a különféle országokat és ennek kapcsán meghívta, hogy látogasson el Máriapócsra, amit a bíboros örömmel megígért.

Mi a sajátos jellege a szinodális útnak a görögkatolikus egyház számára?    

A szinodális út kapcsán a görögkatolikus egyháznak különleges helyzete van, mert nekünk öt évenként meg kell szervezni az úgynevezett metropolia gyűlést, amiben még nincs gyakorlatunk, mert mindössze csak 2015 óta vagyunk metropolia egyház, amikor Ferenc pápa két új egyházmegyét alapított, a miskolcit és a nyíregyházit. 2015-ben születtünk meg és azt terveztük, hogy 2020-ban fogjuk megtartani az első metropolia gyűlésünket, de akkor az egész ország a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszusra készült. Közbejött a világjárvány. Mi a kongresszus után akartuk megszervezni a gyűlésünket, de a koronajárvány miatt egy évvel eltolódott a kongresszus, ezért mi is egy évvel arrébb tettük a gyűlésünket, és úgy terveztük, hogy 2022 Húsvét táján tudjuk majd megtartani ezt a bizonyos metropolia gyűlést. Közben pedig Ferenc pápa meghirdette tavaly szeptemberben az új  szinódust, amely ugyan nem forradalmian új, de abban mégis új, hogy mindenkit meg akar hallgatni, hogy mindenki hozzászólhasson, hogy miként tudjuk megújítani az egyházat és hogy tudjuk az egyházat még inkább szinodálissá tenni.

Ez nekünk keletieknek nem annyira új, hiszen maga a szinodalitás a keleti egyházak hagyományához tartozik. Természetesen hierarchikusan strukturált a keleti egyház is, de minthogy nincs az ortodox egyházban primátus, ezért a püspököknek a testvéri kapcsolata sokkal hangsúlyosabb a döntéshozatalban és ez érzékelhető az egyház minden területén. Azért azt el kell mondanunk, hogy nekünk, magyar görögkatolikusoknak ez mégis új volt, nem láttunk bele eddig, viszont nagy segítséget jelentett a szinódusnak a meghirdetése, mert nagyon jó kézikönyveket és irányelveket kaptunk, hogy miként is kell lebonyolítani illetve előkészíteni egy ilyen gyűlést. Mert a metropolia-gyűlésnek is, mint ahogy hitem szerint magának a szinódusnak is nem az a lényege, hogy mi fog kijönni a végére, hanem hogyan jutunk el addig. Hogyan tudjuk megszólítani és megmozgatni a híveket és papokat abban a nagy kérdéskörben, hogy milyen az egyházunk, hogy milyen legyen az egyházunk, milyen hibák vannak benne, mit kell és mit lehet jobban csinálni az egyházban. Minthogy erre elég jó irányelveket kaptunk a szinódusi folyamat segédanyagaiban, így aztán természetesen mi is bekapcsolódtunk és így mind a három egyházmegyénk lefolytatja ezt az egyházmegyei szakaszt és ennek összegzéseképpen pedig – tervünk szerint – ez év októberében megtartjuk a metropolia gyűlést, ami viszont a keleti egyházi létünkből fakadóan egy másik kötelességünk.

Mit jelent ez a szinodális út egy parókia szintjén?

Csak arra tudok hivatkozni, amit a szinódusi anyagok kifejeztek, mert mi is erre támaszkodtunk, hogy alakítsunk ki csoportokat, amelyek lehetővé teszik technikailag is, hogy minél több ember megszólaljon. Mert ha egy parókus, egy plébános kihirdeti a templomban, „hogy na testvérek, hozzá lehet szólni, itt vannak a kérdések, várjuk a válaszokat”, abból nem sok minden fog kijönni. De ha összehívjuk a fiatalokat, összehívjuk az időseket, összehívjuk az egyedül élőket, összehívjuk az elváltakat, tehát azokat a csoportokat, melyeket mi alakítottunk ki az egyházunkon belül, azt hiszem, talán tíz ilyen kategória született, például pedagógusoknak a köre, aztán a szociális területen dolgozóknak a köre, a cigányok és a velük foglalkozóknak a köre. Tehát próbáltuk az egész életünket, egész egyházi valóságunkat lefedni, hogy senki se maradjon ki, természetesen többen vannak, akik több csoportban is érdekeltek. Ezeket  a csoportokat tehát kialakítottuk, úgy, ahogy az elő van írva, ahogy a szinódusi anyag tanácsolja. Nagyon érdekes vélemények fogalmazódtak meg, mert a kérdéseket is úgy fogalmaztuk át, kicsit kiegészítve, hogy a mi magyar görögkatolikus egyházunkra is rálássunk ezek alapján. Így nemcsak a nagy egyetemes katolikus egyház működésére figyeltünk, hanem kifejezetten a mi görögkatolikus egyházunkra tekintettel, mik a gyenge pontjai, mik az erősségei, merre menjünk.

Milyen a fogadtatás, a hozzáállás?

Már volt egy püspöki egyeztetésünk és azt látom, hogy a nyíregyházi és a miskolci egyházmegye is  nagyon tartalmas kérdéseket készített elő, ezt még ugyan nem fejeztük be, de lassan közeledünk hozzá. Pünkösd utáni vasárnapra tervezzük ennek az egyházmegyei folyamatnak a lezárását, de leginkább a saját egyházmegyéink tapasztalatairól beszélhetek. Nem mindenki volt egyformán lelkes, ahogy ez lenni szokott, sem a papok, sem a hívek között, viszont akik bekapcsolódtak, akik a beszélgetésekben és azok szervezésében részt vettek, azok mind arról számolnak be, hogy milyen sokat adott nekik ez, hogy most közösen gondolkodhatnak erről, közösen fogalmazhatják meg a saját véleményüket és meghallgatják mások véleményét, tehát lehet ütköztetni. Nagyon termékeny ez a párbeszéd a beszélgetések során, úgy hogy én Grech bíborosnak is örömmel számoltam be arról, hogy egyházmegyénk és az egész magyar görögkatolikus egyházunk eléggé jól vette a lapot és a kanyarokat ebben a munkában és jó reményeket látok arra, hogy a hívek számára is érthető módon megfogalmazódik majd az, hogy mit kell tennünk, hogy mi többet tehetünk azért, hogy Krisztusnak hiteles egyháza legyünk. A hitoktatók közül páran javasolták, hogy a gyerekeket is kérdezzük meg. Kicsit átfogalmaztuk a kérdéseket és így a gyerekek is elmondták az övékét. Nekik úgy fordítottuk le a szinodális kérdést, hogy mit tehetünk azért, hogy az egyházunk „családiasabb” legyen. Egy jó családban mindenkinek van szava, mindenki számít, tudásának megfelelően és nagyon jó, szép eredmények születtek a gyerekeknek a véleménye alapján.